~A csodák nem mások, mint mesék, amelyekbe mindannyian belekapaszkodunk, azt kívánva, bár igazak volnának.

~Úgy hiszed hogy, csak velem lehetsz boldog, én meg sokszor úgy, hogy csak veled nem.

~Összetéphetem a fényképedet, de az arcodat hogy felejtsem el?

~Néha azért játsszuk az elérhetetlent, hogy megbizonyosodjunk a másik érzelmeiről.

~Ne várd, hogy újra kezdjük. Elpusztultál, nem vagy. Nem én, te ölted meg szerelmünket. Elhervadt, mint vadvirág, melyet az út szélére dobtak és letapostak.

~Számomra nem vigasztalás, hogy millióknak fáj ugyanaz, ami nekem. Magamnak fáj, ami bennem fáj.

~Van, hogy édes, van, hogy fáj. A fő, hogy semmit sose bánj. Néha attól szép, hogy minden fejre áll.

~Csak szeretnék szeretni, bízni és remélni. Melletted állva s büszkén kiáltva, hogy Rád találtam és az elveszett boldogságomra.

~Elszorul a torkom, mikor látom ahogy integetsz, Ahogy távolodsz, és zokogsz, úgy sajnálom, hogy így szeretsz.

~Tényleg kell valaki. Szükségem van valakire. Ha együtt vagyunk, jobban érzem magam. Boldogabb vagyok, és kevésbé magányos.

~Ők a gyengék, mi meg az erősek, nekünk igazunk van, ők tévednek. Mindent szabad, csak fogd a kezem, küzd át magad velem az életen!

~Gyűlölöm, ha jössz, mert gyűlölöm, hogy itt hagysz! Gyűlölöm, ha hozzám szólsz, gyűlölöm, ha hallgatsz! Gyűlölök már mindent, gyűlölöm, hogy így van! Gyűlölöm, hogy a szívben mindig más van, mint az agyban!

~Nem érdekel, mit gondolsz, most a fájdalom vakít el, mert utálom, ha valaki játszik a szívemmel.

~Az egyik szemem sír, a másik nevet, mert hülye voltam, és foglalkoztam veled...

~Nem akarok nagyon reménykedni, mert minden sziának vége lesz egy viszláttal.

~Ezekkel a szemekkel bármire rá tudsz venni, most éppen arra vettél rá, hogy hogyan sétáljak ki az ajtódon fájdalmak nélkül.

~Máshogy mondom, furcsa módon

Te a Földön én a HoldonMondd ahogy akarod, értsd ahogy akarod, úgy ahogy akarod.

~Hadd legyek én is a tetején.
Hadd játszam én a hős szerepét.Hadd legyek én is az egy kicsikét.