~Nem kell más, úgy csókolnám a szádat,
Letépném az összes ruhádat,
Ahogy azt nem csinálta még más!
Nem kell más, amikor a szemembe nézel,
majd attól a tűztől égsz el,
Amit te bennem gyújtottál,
És nem kell más!

~Ugye játszottál már a gondolattal,
Hogy egyszer majd mellettem ér a hajnal?
Édes hangod a fülembe súgja:

Nem volt elég, csináljuk újra!

~Furcsa dolog a szerelem. A legképtelenebb dolgokra veszi rá az embert.

~Hajszolom a tudást, de ő a gyorsabb.

~Annyi hosszú éven át
A félelem magába zárt,
Néha én is elhittem,
hogy Nem vár több, sohasem.

~Még csak most kezdődött el
Szélviharként forgat fel
Bármi volt is, érzem már,
A múlt a semmibe száll!

~Már mindent kipróbáltam,
ami az egészségre káros
Rájöttem, hogy a mennyország
a pokollal határos
Soha nem lesz vége,
semmi nem kezdődik el
A világ szélén élve
te is az időn kívül leszel.
Ez csak a valóság, ez nem mennyország
Ez csak a valóság, oh édes
veszett a világ.

~Mint száraz fát a tűz, úgy éget el
Mint vékony gyertyaszál, fogy az élet el
Fáradt vagyok, megfojt az élet
Eltévedtem, nincs visszaút, épphogy élek..

~Fáradt vagyok, megöl az élet
Ki mondja el, hogy késő már
Megint vágyom, akarom újra
Szarok az égre és szarok a múltra
Megint rámegyek a végtelen útra
Érzem élek, ver a szívem újra, újra él,
Minden jól van így,
ezen a legbölcsebb világon
Meglop a törvény, átver a vallás,
hogy élek is csak álom.
Keresném az Istent, mert a Sátánt nem találom
Valami van, ami megmaradt még,
ez a saját halálom.

~Nekem káosz kell, nem bírom a rendet
Zaj kell, ami megöli a csendet
Élet kell és szabadság
nem valami ostoba hazugság
Én nem vagyok jó semmire
De készen állok bármire
Még soha nem voltam feldobva ennyire, mert...

-Szerelmes vagyok, szerelmes vagyok
Szerelmes vagyok, szerelmes vagyok
Szerelmes vagyok, szerelmes vagyok

Szerelmes vagyok magamba.

~Szarok rá, ha nem találom, mert lassan én is belátom
Ha van is pár, ki mellettem áll, én vagyok a legjobb barátom
De ez titok, még te sem tudhatod, úgyis mindent letagadok
Ha valaki azt mondja rám, hogy ilyen vagyok.