~Talán legszívesebb elmondanám. Elmondanám, hogy nem tudok másképp érezni és nem tudok felejteni. Őszinte lennék, nyílt kártyákkal játszanék és nem félnék attól, mit mondasz. De igazából félek. Iszonyatosan félek, hogy megint elrontom.


~Szeretek egy királylányt, aki flörtölget a sárkánnyal.


~Nem akarok az egész életed lenni(...)csak a kedvenc részed..


~Nem vagyok gyenge,
nem vagyok bátor,
nem vagyok sehol,
de lehetnék bárhol,
nem vagyok erős,
nem vagyok gyáva,
nem hallgatok soha
mások szavára,
nem vagyok minden
nem vagyok semmi,
nem tudom,
mikor és mit kéne tenni.

~Az álmok, az évek ha eléggé szépek nekem nem kell drog hogy érezzem hogy élek.


~Mégis azt mondom neked, sétálj a nap fényében, a felhők alatt, a holdas éjszakákon. Amit ott érzel, az ugyan nem mérhető, de boldoggá tesz.


~Hogy a sok pusziból mi lett.
Hogy van-e közös mibenlétünk.
Hogy véletlenül vagy direkt
van az, ha egy ütemre lépünk.


~ Mindenki siet, mindenki megy, mindenki senkije mindenkinek...


~Az élet értelme, elárulom: annyi, hogy átéld!


~Egy házam van, annak az égbolt a teteje
Padló a végtelen föld, falak nincsenek...


~A szívem meghallotta, mit súg az ő szíve, és boldog volt.


~Néha csak azért kell egyedül lennünk, hogy hiányozzon számunkra valaki, és ismét szerelmesek lehessünk belé.


~Amikor belenéztél a szemembe, egy világ összedőlt bennem, eszembe jutottak azok a napok, amikor boldog voltam, amikor azt hittem hogy minden tökéletes és semmi sem változhat és örökké így marad, de egy percre se gondoltam akkor, hogy most majd így tekintek vissza rá. Így, hogy fáj, nem erősek az érzelmeim irántad, de mégis amikor meglátlak a szám mosolyra görbül akarva akaratlanul, és legszívesebben magamhoz szorítanálak és nem engednélek el, de nem tehetem. Csak hirtelen jött ez az érzés és mindent felkavart…