~volt itt minden horror,pornó,meg dráma
de én az a fajta vagyok akinek egy vígjáték az álma.

~mielőtt meghalok majd még szívok egy kis zöldet , és maxra baszom a hangerőt mert nem akarok csöndet.

~valami más, valami érdekes

valami más, valami végzetes

~a bajt nem kerestem, de néha beleestem

                                           de valahogy felálltam, akárhányszor elestem..

~én már rég kezdtem, rengeteget vétkeztem

ha nem ment kérdeztem, nem mindent, de éreztem.


~Eljön az az idő, amikor fel fog tűnni, ha a tükörbe nézel, hogy az a csillogás, ami egykor a szemedben volt, már régen eltűnt. Már nem úgy látod a világot, mint egykor, már nem várod a csodákat, pusztán a sivár és kopár tényeket látod, amik villámként képesek átcsapni rajtad. De téged ez már cseppet sem izgat. Tudod nagyon jól, hogy ez a világ sajnos ilyen. Nem fogsz megbízni senkiben, és ezzel azt is képes vagy őrületbe kergetni, akit valójában szeretsz. Az ifjúkori szerelem már rég a múlté. Nem fog annyira lelkesíteni semmi a világon, mint régen, mert tudod, hogy semmi sem olyan fontos és nagyszerű, mint azt egykor hitted. A világ meghal benned, és vele halsz te is. Megölted a lelked egy tollvonással.


~Sok embernek adtam esélyt... De egy idő után elfogy az ember bizalma.


~Tudod fiatalon sokszor érezzük úgy, hogy vége a világnak, pedig nincs. Csak most kezdődik az élet.


~...egy barátról, aki megnevettet, aki ha szomorú is örömet tettet, egy barátról, aki feldobott, aki ha zuhantam, legvégül elkapott.


~Higgy a szívedben és saját jóságodban, mert ha így teszel, mások is ezekben fognak hinni. Higgy a csodában, mert teli van vele az élet. De ami a legfontosabb, hogy higgy önmagadban, mert odabenn a lelkedben rejtőzik a csoda, a remény, a szeretet és a holnap álmai..


~Én is érzem minden nap, a mi szerelmünk relatív. Amikor csak hozzám bújsz, duplán kettőt ver a szív.


~Végre kitisztult minden, és rájöttem, te vagy az a személy, akit a szívem olyan régóta keresett.


~Ha egyszer elmeséled a történetemet, kezd úgy, mint a tündérmeséket szokták...Volt egyszer..

~ A Földön éltem, s felhőkbe vágytam, most a felhőn vagyok, de lelóg a lábam.