2011. június 28., kedd

~A torkom összeszorul
Járni alig bírok
Az útra napfény borul
Ha rád gondolok sírok
Nincs már miben hinnem
Ráuntam a tájra
Nekem senkim sincsen
Most látsz utoljára.


~Fáj a fejem,a szívem túl nagy
És nem tudom, nem tudom hol vagy
Forog a világ, elfolyik minden
Nekem senkim, de senkim sincsen.


~az élet unalmas lenne, ha minden úgy működne ahogy akarjuk.

~mindig mondd ki mit érzel..veszteni valód nincsen.

~Azt mondják hogy pozitívan éljek
De nem rezeg bennem már semmi sem..

~Fagyott a szív, fagyott a föld
Ez egy ismétlődő
Barkobázás az Istennel,
Elszámolás az élettel.
Forog a tett, ahogy forog a Föld;
Ez egy ismétlődő.


~Én könnyedén veszni hagylak,
ha menned kell..

~Egy érintés
Úgy fáj, ha hozzám érsz!
Remélem, hogy semmit nem remélsz.
egy érintés
úgy fáj ha hozzám érsz
remélem hogy semmit nem remélsz..


~Nagy a Föld nagy az ég 
és nem vagy itt velem
csak a szó nem elég
gyere fogd a két kezem.


~Csak most fogom fel úgy hiszem 
mikor életem már én viszem
és nem fogod rég két kezem
hogy nélküled nem létezem.


~Ez a világ már nagyon szűk nekem,
Nem találom benne régi helyem,
Ez az út biztos a pokolba megy.
Lezárt agyam kulcsát eldobom,
Alkoholba fojtom bánatom,
Ma éjjel nem hat rám a józanság szava.
Részegen ki visz majd haza?

~Csak álomharcos a szép királyfi,
S a fehér ló sem tud már szállni,
Rég véget ért.

~Itt és most. Ébredj fel, és
Végre kezdj élni,
Ne akarj egy szívkerékbe
Vágyakat törni
Ébredj fel, és végre kezdj élni.
A mese másnak szól.

~A jófiút a fehér lovon kérhetem,
Te csak tönkreteszed teljesen az életem,
Nem én vagyok a lány, aki neked kell!

~A mesékben harcol értem a hercegem, 
De te csak játszottál, én elhittem neked...

~Az élet nagy kaland, 
Átírható színdarab,
És hidd el, csak rajtad áll,
Hogy jó vagy rossz, mi Rád vár.

~Egy angyal fentről, véd, vigyázz rám.
Megszól néha:hé hibáztál!
De a Földről felsegít
Majd új utakra hív.

~Meghalnék érted,
Soha nem hagylak téged már el, Hidd el,
Ha érzem hogy itt vagy ,
Egy szót sem szólj, csak ölelj, ölelj, ölelj.

~Szomorúság van a Szívemben,
Amikor nem vagy mellettem,
Sokáig várt terád, a szívem,
Szomorúság van Szívemben,
Amikor, nem állsz mellettem,
Mond azt, soha nem kell félnem.

~Földtől az égi, 100 úton végig veled, neked,
Míg meg nem érted,
Hogy a szívem csak téged, szeret, szeret.

~Nem hittem el, hogy létezik
Akit így lehet, és így szeret.
De bármikor, ha kérdezik
Most már így felel a szerkezet:
Ami érted úgy dobban,
Mint egy erőmű, ha robban.
A szivárványon túl is
Te vagy az álmomban.

~Nincs olyan erő,
Ami tőlünk elveheti már
A csodát, amit mi érzünk
Egymás iránt.

~Kívül-belül szép,
Mindened tudom rég
Az utamon tovább már,
Csak Veled indulnék...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése