~A torkom összeszorul
Járni alig bírok
Az útra napfény borul
Ha rád gondolok sírok
Nincs már miben hinnem
Ráuntam a tájra
Nekem senkim sincsen
Most látsz utoljára.

~Fáj a fejem,a szívem túl nagy

És nem tudom, nem tudom hol vagy
Forog a világ, elfolyik minden
Nekem senkim, de senkim sincsen.

~az élet unalmas lenne, ha minden úgy működne ahogy akarjuk.

~mindig mondd ki mit érzel..veszteni valód nincsen.

~Azt mondják hogy pozitívan éljek

De nem rezeg bennem már semmi sem..

~Fagyott a szív, fagyott a föld

Ez egy ismétlődő
Barkobázás az Istennel,
Elszámolás az élettel.
Forog a tett, ahogy forog a Föld;
Ez egy ismétlődő.

~Én könnyedén veszni hagylak,

ha menned kell..

~Egy érintés

Úgy fáj, ha hozzám érsz!
Remélem, hogy semmit nem remélsz.
egy érintés
úgy fáj ha hozzám érsz
remélem hogy semmit nem remélsz..

~Nagy a Föld nagy az ég 

és nem vagy itt velem
csak a szó nem elég
gyere fogd a két kezem.

~Csak most fogom fel úgy hiszem 

mikor életem már én viszem
és nem fogod rég két kezem
hogy nélküled nem létezem.

~Ez a világ már nagyon szűk nekem,
Nem találom benne régi helyem,
Ez az út biztos a pokolba megy.
Lezárt agyam kulcsát eldobom,
Alkoholba fojtom bánatom,
Ma éjjel nem hat rám a józanság szava.
Részegen ki visz majd haza?

~Csak álomharcos a szép királyfi,

S a fehér ló sem tud már szállni,
Rég véget ért.

~Itt és most. Ébredj fel, és

Végre kezdj élni,
Ne akarj egy szívkerékbe
Vágyakat törni
Ébredj fel, és végre kezdj élni.
A mese másnak szól.

~A jófiút a fehér lovon kérhetem,

Te csak tönkreteszed teljesen az életem,
Nem én vagyok a lány, aki neked kell!

~A mesékben harcol értem a hercegem, 

De te csak játszottál, én elhittem neked...

~Az élet nagy kaland, 

Átírható színdarab,
És hidd el, csak rajtad áll,
Hogy jó vagy rossz, mi Rád vár.

~Egy angyal fentről, véd, vigyázz rám.

Megszól néha:hé hibáztál!
De a Földről felsegít
Majd új utakra hív.

~Meghalnék érted,

Soha nem hagylak téged már el, Hidd el,
Ha érzem hogy itt vagy ,
Egy szót sem szólj, csak ölelj, ölelj, ölelj.

~Szomorúság van a Szívemben,

Amikor nem vagy mellettem,
Sokáig várt terád, a szívem,
Szomorúság van Szívemben,
Amikor, nem állsz mellettem,
Mond azt, soha nem kell félnem.

~Földtől az égi, 100 úton végig veled, neked,

Míg meg nem érted,
Hogy a szívem csak téged, szeret, szeret.

~Nem hittem el, hogy létezik

Akit így lehet, és így szeret.
De bármikor, ha kérdezik
Most már így felel a szerkezet:
Ami érted úgy dobban,
Mint egy erőmű, ha robban.
A szivárványon túl is
Te vagy az álmomban.

~Nincs olyan erő,

Ami tőlünk elveheti már
A csodát, amit mi érzünk
Egymás iránt.

~Kívül-belül szép,

Mindened tudom rég
Az utamon tovább már,
Csak Veled indulnék...