~Magamtól jöttem, nem hívtál,
Ez takaros, furcsa folt,
Nem késve felkarolt.
Könnyű a szó, nehéz a tett,
Öröm a bírám ész felett,
Szakadunk szerte szét,
Mi vetett épp eléd?!

~Nem számít többé már a súly, a közel vagy a távol!

Szép fészket raktál itt belül, álomtéglákból!
Nem maradhatsz itt már tovább, nem lehetsz máshol!
Végleg idefészkeltél belém, álomtéglákból!

~azt mondta, szeret… én meg tüsszentettem és azt mondtam: bocsi, allergiás vagyok a hazugságokra.

~Nézd, a fénykép álmot rejt

egy csók, egy nyár, egy kert...
most lángban álló múlt.

Nézd, mint Napfény-hercegnő:
szemedben hit, remény, erő-,
ma szörnyű átok sújt...

~Fogy az idő, bezár egy ajtó-,
titok a vér, a könny, a jajszó...
Ölel a bűn, a csókja fullaszt,
legyen erőd, vagy el sem bújhatsz már...
soha talán...
Itt száz reményed máglyán ég-,
ez a tűz széttép!-Vagy elszöksz már,

vagy elmerűl a nyár...

~Holnaptól a sok hazug álarc
lehull az arcodról.
Holnaptól valaki más jön benne érted bosszúból.

~Rossz útra tértem,egyszer vagy kétszer

rájöttem pár dologra, saját erőmből

Rossz döntések sorban, de ez oké.

Isten hozott a zakkant életemben..

~Bántottak,félreértettek

 ezen a helyen,én vagyok a'Miss ez így nem jó'

Ez nem állított meg engem.

Tévedés,hogy mindig csak a második lehetek..

Alábecsülnek.

Nézd, még itt vagyok!

~Soha ne érezz úgy,hogy nem vagy jobb az átkozott tökéletesnél..

~Ha egyszer azt érzed,hogy te senki vagy, tudd, nekem te vagy az átkozottul tökéletes..

~Annyira aljas dolgokat mondasz, mikor magadról beszélsz..

Tévedsz, változtasd meg a hangokat a fejedben, többé ne iránytsanak téged!

~Bonyolult boldognak lenni, de te megcsinálod.

Tele vagy gyűlölettel..milyen fárasztó játék.

~Jó hazudozó vagyok,

mindent megteszek,

keményen próbálkozom..micsoda időpazarlás.