~A csodák nem mások, mint mesék, amelyekbe mindannyian belekapaszkodunk, azt kívánva, bár igazak volnának.

~Úgy hiszed hogy, csak velem lehetsz boldog, én meg sokszor úgy, hogy csak veled nem.

~Összetéphetem a fényképedet, de az arcodat hogy felejtsem el?

~Néha azért játsszuk az elérhetetlent, hogy megbizonyosodjunk a másik érzelmeiről.

~Ne várd, hogy újra kezdjük. Elpusztultál, nem vagy. Nem én, te ölted meg szerelmünket. Elhervadt, mint vadvirág, melyet az út szélére dobtak és letapostak.

~Számomra nem vigasztalás, hogy millióknak fáj ugyanaz, ami nekem. Magamnak fáj, ami bennem fáj.

~Van, hogy édes, van, hogy fáj. A fő, hogy semmit sose bánj. Néha attól szép, hogy minden fejre áll.

~Csak szeretnék szeretni, bízni és remélni. Melletted állva s büszkén kiáltva, hogy Rád találtam és az elveszett boldogságomra.

~Elszorul a torkom, mikor látom ahogy integetsz, Ahogy távolodsz, és zokogsz, úgy sajnálom, hogy így szeretsz.

~Tényleg kell valaki. Szükségem van valakire. Ha együtt vagyunk, jobban érzem magam. Boldogabb vagyok, és kevésbé magányos.

~Ők a gyengék, mi meg az erősek, nekünk igazunk van, ők tévednek. Mindent szabad, csak fogd a kezem, küzd át magad velem az életen!

~Gyűlölöm, ha jössz, mert gyűlölöm, hogy itt hagysz! Gyűlölöm, ha hozzám szólsz, gyűlölöm, ha hallgatsz! Gyűlölök már mindent, gyűlölöm, hogy így van! Gyűlölöm, hogy a szívben mindig más van, mint az agyban!

~Nem érdekel, mit gondolsz, most a fájdalom vakít el, mert utálom, ha valaki játszik a szívemmel.

~Az egyik szemem sír, a másik nevet, mert hülye voltam, és foglalkoztam veled...

~Nem akarok nagyon reménykedni, mert minden sziának vége lesz egy viszláttal.

~Ezekkel a szemekkel bármire rá tudsz venni, most éppen arra vettél rá, hogy hogyan sétáljak ki az ajtódon fájdalmak nélkül.

~Máshogy mondom, furcsa módon

Te a Földön én a HoldonMondd ahogy akarod, értsd ahogy akarod, úgy ahogy akarod.

~Hadd legyek én is a tetején.
Hadd játszam én a hős szerepét.Hadd legyek én is az egy kicsikét.

~A torkom összeszorul
Járni alig bírok
Az útra napfény borul
Ha rád gondolok sírok
Nincs már miben hinnem
Ráuntam a tájra
Nekem senkim sincsen
Most látsz utoljára.

~Fáj a fejem,a szívem túl nagy

És nem tudom, nem tudom hol vagy
Forog a világ, elfolyik minden
Nekem senkim, de senkim sincsen.

~az élet unalmas lenne, ha minden úgy működne ahogy akarjuk.

~mindig mondd ki mit érzel..veszteni valód nincsen.

~Azt mondják hogy pozitívan éljek

De nem rezeg bennem már semmi sem..

~Fagyott a szív, fagyott a föld

Ez egy ismétlődő
Barkobázás az Istennel,
Elszámolás az élettel.
Forog a tett, ahogy forog a Föld;
Ez egy ismétlődő.

~Én könnyedén veszni hagylak,

ha menned kell..

~Egy érintés

Úgy fáj, ha hozzám érsz!
Remélem, hogy semmit nem remélsz.
egy érintés
úgy fáj ha hozzám érsz
remélem hogy semmit nem remélsz..

~Nagy a Föld nagy az ég 

és nem vagy itt velem
csak a szó nem elég
gyere fogd a két kezem.

~Csak most fogom fel úgy hiszem 

mikor életem már én viszem
és nem fogod rég két kezem
hogy nélküled nem létezem.

~Ez a világ már nagyon szűk nekem,
Nem találom benne régi helyem,
Ez az út biztos a pokolba megy.
Lezárt agyam kulcsát eldobom,
Alkoholba fojtom bánatom,
Ma éjjel nem hat rám a józanság szava.
Részegen ki visz majd haza?

~Csak álomharcos a szép királyfi,

S a fehér ló sem tud már szállni,
Rég véget ért.

~Itt és most. Ébredj fel, és

Végre kezdj élni,
Ne akarj egy szívkerékbe
Vágyakat törni
Ébredj fel, és végre kezdj élni.
A mese másnak szól.

~A jófiút a fehér lovon kérhetem,

Te csak tönkreteszed teljesen az életem,
Nem én vagyok a lány, aki neked kell!

~A mesékben harcol értem a hercegem, 

De te csak játszottál, én elhittem neked...

~Az élet nagy kaland, 

Átírható színdarab,
És hidd el, csak rajtad áll,
Hogy jó vagy rossz, mi Rád vár.

~Egy angyal fentről, véd, vigyázz rám.

Megszól néha:hé hibáztál!
De a Földről felsegít
Majd új utakra hív.

~Meghalnék érted,

Soha nem hagylak téged már el, Hidd el,
Ha érzem hogy itt vagy ,
Egy szót sem szólj, csak ölelj, ölelj, ölelj.

~Szomorúság van a Szívemben,

Amikor nem vagy mellettem,
Sokáig várt terád, a szívem,
Szomorúság van Szívemben,
Amikor, nem állsz mellettem,
Mond azt, soha nem kell félnem.

~Földtől az égi, 100 úton végig veled, neked,

Míg meg nem érted,
Hogy a szívem csak téged, szeret, szeret.

~Nem hittem el, hogy létezik

Akit így lehet, és így szeret.
De bármikor, ha kérdezik
Most már így felel a szerkezet:
Ami érted úgy dobban,
Mint egy erőmű, ha robban.
A szivárványon túl is
Te vagy az álmomban.

~Nincs olyan erő,

Ami tőlünk elveheti már
A csodát, amit mi érzünk
Egymás iránt.

~Kívül-belül szép,

Mindened tudom rég
Az utamon tovább már,
Csak Veled indulnék...

~S ha kérded, olyan közel mért engedtelek...
Ezt még el kell mondanom
Magamban nem tarthatom
Figyelj érdekes, nem vagyok tökéletes!

~Egy nyári éjjel megláttalak

Csendben álltam, nem kérdeztem, ki vagy
Tudtam, rád vártam, álmom volt e nap
Vágyom rád, oly messze vagy..

~El szeretnék szökni

Lelépni végre
Mutasd meg, kérlek
Merre a világ vége?

~Nem szabad megbízni bennem

Nézz végig rajtam
nem vagyok jó ember
Mindvégig csaltam..

~Nem szeretsz,nem szeretlek

És ez még csak a kezdet
Ellenségnek éppen megteszed
Nem szeretsz,nem szeretlek
De valamit elmondok neked:
Ha követsz a rémálmod leszek.

~Ismertél milyen vagyok

Hallottál nevetni
Utoljára láttál engem
Igazán szeretni..

~Hidd el Nélküled nem akarom már rég az egészet..

~Van, aki megy, és van, aki jön,

Aki rád nevet és elköszön,
De a végállomás én leszek, esküszöm.

~Van, aki szebb, és van, aki jobb,

De olyan nincs, aki én vagyok.
A nyomodban maradok, jól tudod.

~Nekem ítélt már a véletlen,

Nem menekülsz meg az életben,
Elér bárhol a csakazértis szerelem.
Kigúnyolhatsz és ellökhetsz,
Az Északi-sarkig is elszökhetsz,
Elér bárhol a Csakazértis Szerelem.

~Ha eljön az idő rájössz hogy eljátszottad az egész életed. 
és nem lesz egy dal se már hogy szóljon hozzád 
hát dörögjön az égbolt,tudja most meg az egész világ. 
ok nélkül bántottál...

~valami mindig visszahúz hozzád...


~Hiába tagadod úgy is tudod,hogy megőrülsz érte..


~Egy mosoly, mi elvette az eszem!


~Egy újabb szívtörés esetén, a ragasztót te állod.


~A nyár 30 fokon ég, az élet édes epershake.


~Azt kérdezte a Szerelem a barátságtól :
-Mi szükség rad,ha én vagyok ?
-Hogy mosolyt vigyek oda,hol utánad csak könnyek maradnak.


~Egy kis pillagót kergetek, mióta csak élek,
s soha nem figyelek, mikor hova lépek,
ő pedig csak csendben messze elrepül,
s néha néha a távolban újra előkerül.
tudom úgyse lesz az enyém, mégis
szaladok, de az évek során egyre lassabban
haladok, a körülvevő emberek, csak néznek
rám bután, én pedig csak futok... futok az álmaim után..


~Nehéz csak nézni a szádat... érezni, hogy közel vagy... és semmi más..


~Semmi másra nem tudtam gondolni, csak arra, hogy végre átölel.


~MIT CSINÁLSZ?
-Álmodok.
-Ébren?
-Ébren.
-Úgy nem lehet.
-Én tudok.
-Hogyan?
-Azt nem tudom, de nekem megy.
-Miről álmodsz?
-Mindenről, ami jó.
-Például?
-Egy tökéletes világról.
-És mire jó ez?
-Ilyenkor nem fáj semmi, egyszerűen csak elmegyek egy másik világba, ahol minden úgy van, ahogy én akarom, ahol nem kell félni, nem kell aggódni, nem kell semmit csinálni, amit nem akarok, egyszerűen csak boldognak kell lenni.
-Akkor, ha nem álmodsz szomorú vagy?
-Nem, csak nem mindig vagyok boldog.
-Dehát mindig vidámnak látszol.
-Te úgy látod.
-Az hogy lehet?
-Mert azt akarom, hogy úgy lásd.
-És, hogy csinálsz úgy, mintha boldog lennél, ha nem vagy az?
-Egyszerűen. Csak elmegyek az álomvilágomba...

~A valóság nem más, mint a mese elrontott változata..

~Lehet, hogy az alkohol az ember legnagyobb ellensége, de a Biblia azt mondja, szeresd az ellenségeidet..

~Kis ember, nagy szívvel. Ez vagyok én...Még nem nőttem fel..

~Egy angyali tekintettel sok mindent el lehet intézni, de egy ördögi mosollyal még többet.

~Csak félni, nem szólni,
hogy széthulltunk rég,
de jó volna hinni,
hogy érintesz még.
Egy ösztönben őrzöm,
az emléked véd,
hogy együtt kell szállnunk,
ez a Földön tart még.

~Baby felhős fenn az ég,

képünk lassan téped szét,
érzem mégis megtennéd,
látom hűvös arcodon,
tudom fáj, de nem hagyom.

~..én hagylak menni,

nem segít a fájdalom,
egy könnycsepp sincs az arcomon.
Kérve kérni, összenézni,
vesztes volnék jól tudom,
legördülni nem hagyom.

~Csak álmokban élni,

nincs értelme rég..

~..Meglát. Megismer. Megkíván. Megszeret. Veled van. Érez. Tervez. Gondolkodik. Megszokja. Hozzánő.

Veszekszik. Kibékül. Rájön. Nem érti. Veszekszik. Kibékül. Nem érti. Veszekszik. Gondolkodik. Veszekszik. Nem érti.

Szakít. Kibékül. Rájön. Nem lát be. Szomorkodik. Veszekszik. Megunja. Veszekszik. Kibékül. Megszokja.

Veszekszik.

Veszekszik.

Veszekszik.

Szakít. Veszekszik. Kinevet. Kibékül. Azt hiszi. Veszekszik. Cinkel. Megelégeli. Szakít.

Rájön.

Szeret.

Elkésik.

Véget ér.

~Vicces, ahogy egy 'szia' mindig 'viszláttal' végződik.

vicces, ahogy a szép emlékek könnyre fakasztanak.

vicces,hogy az örökké valahogy mindig elmúlik.

vicces, hogy mennyit veszítesz, ha megfeledkezel a múltadról.

vicces, ahogy a barátaid magadra hagynak, ha szomorú vagy.

vicces, hogy mikor szükséged lenne valakire, sose találsz senkit.

vicces, ahogy az emberek változnak, és azt érzik hogy sokkal jobbak lettek.

vicces, hogy mennyi hazugság lehet egyetlen szerelmes levélben.

vicces, ahogy az emberek megbocsátanak, annak ellenére hogy sose felejtenek.

vicces, hogy egyetlen éjjel, rengeteg megbánást foglalhat magába.

vicces, ahogy az élet ilyen ironikussá válik.

de a legviccesebb hogy, hogy mindebből, számomra semmi sem vicces.

~Sajnálattal üzenem a rosszakaróimnak, hogy boldog vagyok.

~minél jobban megszenvedek valamiért vagy valakiért, annál jobban szeretem..

~És ó, azoknak a szemeknek a barnasága, amitől az ember kapható lesz minden marhaságra.

~Nem érdekel már senki, nem akarom tudni... ha valaki elesett abba már nem kell belerúgni...

~Attól féltem, hogyha túl közel engedem magam hozzá, akkor még közelebb akarnék lenni..

~Ha kételkedsz valamiben, csak a szívedre hallgass.

~Csak a szívem dobog, hogy azzal lássak. Nem kell több, úgy mint másnak.

~Te itt lakozol az én szívemben. Gyakran tartozol a lakbérrel, de lehetetlen téged kilakoltatni.

~Később majd megpróbálom, hogy elmondjam neked, mennyire szeretlek. De most most csak érezni tudom. ~Mindenki, aki hisz a parajelenségekben, emelje fel a kezem! :DD ~Engem nem lehet elképzelni, engem ki kell próbálni.

~ - Mit csinálsz, ha becsap az, akit szeretsz? Ha rendesen átver?

- Megpróbálom nem szeretni.

- És sikerül is?

- Nem, azt hiszem nem.

~Én nem leszek olyan, mint te. Nem fordulok el tőled, mikor a legnagyobb bajban vagy. Nem hagyok olyan űrt a szívedben, mint amilyet te hagytál bennem egykor, és nem fogok rajtad bosszút állni, hiszen egykor még barátok voltunk...

~Megpróbáltam pótolni a nélkülözhetetlen embereket és elfelejteni az elfeledhetetleneket..

~Aki nem tud küzdeni, az ne akarjon velem játѕzani...

~..egy őrült mondat miatt nem múlhat el..

~Szótlanul álmodozva, átkarolt némán minket a végtelen.

~Nem vagyok tökéletes lány. Ügyetlen vagyok, és néha összetörik a szívem. Van, hogy veszekszem a barátaimmal, és vannak napok, amikor semmi se sikerül. De ha jobban belegondolok és egyet hátra lépek, akkor úgy érzem, hogy ez a különleges élet a valóság, és lehet, de csak lehet, hogy ennek így kell lennie.

~Végül rájöttem. Hiába nem váltom meg a világot, de a romok tetején, valamit akkor is csinálok.

~Mint egy drágakő...kemény de törékeny.

~Szánalmasan meséli a kiszínezett sztoriját. Egy senki, mégis Góliátnak adja ki magát.

~Sok ember barátnak látszik - és nem az; sok ember nem látszik barátnak - és mégis az.

~Nem élhetsz mások helyett, nem lehetsz ott mindenhol, nem hordhatsz minden keresztet, és nem viselhetsz el minden ütést. Mindenki helyett mindent. Nem lehet..

~Térképeket terítek magam elé, számolok. Verset írok, gitározom, lüktetek. És megremeg és megpendül és újra zúg, zakatol, cseng-bong az idő. Hallhatatlan hangja szétfeszíti a teret, a léleknek zenél. Megint elmúlt egy nap nélküled.

~Álmosolyok mögött rejtőzködő arcok.

Érdekből elkövetett beszélgetések.

Betanított néma szívek.

Kétségbeesett lelkek..

~Tévedés, lángolás, csók és közöny. Rámászás, szétválás. Mosolyra könny.

~Lehetek én is, lehetek én is az egyetlen, kinek szíve eddig még soha nem tapasztalt mértékben, korlátok nélkül növekszik egyre, a sztratoszférán 

áttör a végtelenbe.

~..porcicákkal együtt álmainkat söprik egy lapátra..

~Talán legszívesebb elmondanám. Elmondanám, hogy nem tudok másképp érezni és nem tudok felejteni. Őszinte lennék, nyílt kártyákkal játszanék és nem félnék attól, mit mondasz. De igazából félek. Iszonyatosan félek, hogy megint elrontom.


~Szeretek egy királylányt, aki flörtölget a sárkánnyal.


~Nem akarok az egész életed lenni(...)csak a kedvenc részed..


~Nem vagyok gyenge,
nem vagyok bátor,
nem vagyok sehol,
de lehetnék bárhol,
nem vagyok erős,
nem vagyok gyáva,
nem hallgatok soha
mások szavára,
nem vagyok minden
nem vagyok semmi,
nem tudom,
mikor és mit kéne tenni.

~Az álmok, az évek ha eléggé szépek nekem nem kell drog hogy érezzem hogy élek.


~Mégis azt mondom neked, sétálj a nap fényében, a felhők alatt, a holdas éjszakákon. Amit ott érzel, az ugyan nem mérhető, de boldoggá tesz.


~Hogy a sok pusziból mi lett.
Hogy van-e közös mibenlétünk.
Hogy véletlenül vagy direkt
van az, ha egy ütemre lépünk.


~ Mindenki siet, mindenki megy, mindenki senkije mindenkinek...


~Az élet értelme, elárulom: annyi, hogy átéld!


~Egy házam van, annak az égbolt a teteje
Padló a végtelen föld, falak nincsenek...


~A szívem meghallotta, mit súg az ő szíve, és boldog volt.


~Néha csak azért kell egyedül lennünk, hogy hiányozzon számunkra valaki, és ismét szerelmesek lehessünk belé.


~Amikor belenéztél a szemembe, egy világ összedőlt bennem, eszembe jutottak azok a napok, amikor boldog voltam, amikor azt hittem hogy minden tökéletes és semmi sem változhat és örökké így marad, de egy percre se gondoltam akkor, hogy most majd így tekintek vissza rá. Így, hogy fáj, nem erősek az érzelmeim irántad, de mégis amikor meglátlak a szám mosolyra görbül akarva akaratlanul, és legszívesebben magamhoz szorítanálak és nem engednélek el, de nem tehetem. Csak hirtelen jött ez az érzés és mindent felkavart…

~Nem gyűlöllek, csak utállak
Csípőből lövök utánad
De én sem vagyok okosabb nálad
Miattad iszom, te állat.

~Egy perc elég volt, hogy rám találj,
hány év kell, hogy félre állj?!

~Egy lány ki mindennek örül, kinek arcán mindig mosoly ül.


~Neked egy jó játék volt, ami nekem szerelem. Neked csak egy jó vicc volt, ami nekem érzelem!


~Vannak dolgok, amelyek megérik a következményeket.


~Én is csak mosolygok már, én is nevetek ezen, hogy mit is művel velünk ez a buta szerelem..


~Mindennap elmondhatják hogy gyönyörű vagy, és mondhatják az emberek hogy tökéletes vagy minden értelemben, de te ezt egyetlen percre sem hiszed el, mert aki téged érdekel az nem így gondolja.


~Az nem a véletlen műve, ha a szakadék szélén ülve, semmibe lógó lábbal haragban állsz az egész világgal..


~Tudja meg végre mindenki rólam, hogy nem vagyok egy angyal.


~Egy érzés suttog, de 100 másik üvöltözik.


~Egy lépést te... egy lépést én...
Most játsszuk el, hogy tüzes vágy dobol, a fény tengerén.

~Meglepődtem. A kést a hátamból kihúztam. Letöröltem a vért, a pengén a nevedet láttam. Jobb lett volna szemtől szembe, hogy szavaid arcon csapjanak. Tudom, bántott volna, mégis igaz barátnak tartanálak.