~Nem zavarom a boldogságod, nem könyörgök, hogy szeress, lesz még idő mikor büszke szíved felkeres...


~Múlton rágódni? Nem fogok! 
Változtatni? Nem tudok! 
Mától a múlt, ami nem érdekel ! 
A mában élek, és a jövő felé haladok..
Azokkal az emberekkel, akiket a legjobban szeretek..


~A francba már a viszonzatlan szerelemmel!


~Ti férfiak azt hiszitek, hogy mindent megengedhettek magatoknak, hogy az egész világ körülöttetek forog, és mindenki más csak selejt. Hát nehogy azt hidd. Akármikor összetöröm, kifacsarom a szívetek. Sosem leszek a céltáblátok.


~Talán így jobb lesz, nem tudom, talán nem, leszarom. Ezeken gondolkozni nem szánalom, ezeket így érzem, vállalom. Mert mikor szükség van valakire, olyankor sosincs ott. Mikor elmondanám valakinek nem mondhatom...


~Szeretném ha minden álmom az ölembe hullana..


~Szerelmes beléd. Vagyis érez valamit irántad, amiről azt hiszi, hogy szerelem. A szenvedély, a harag, a vágyakozás és a tökéletes butaság szerencsétlen keverékét.


~Néha bántod azt akit szeretsz, néha szereted aki bánt, 
néha van kit el kell eressz, néha van ki visszaránt.

~Valahol vár egy más világ, ahol majd lesznek új csodák, ahol nem számít, hogy ki vagy, csak amit érzel legyen igaz.

~szerettem aki volt, utálom aki lett...

~Hát egye fene, itt vagyunk, és én szeretem őt. 

~Ha mindenki elhagyott, és senki sem szeret már, Gyere el hozzám, és én szépen a füledbe súgom: -Nekem sem kellesz már!

~Ordítanék,de felesleges. 

Sírnék, de nevetséges.
Elég ennyi.De nem haragszom.
Más lettél. s már nem bírom..íme a vallomás,
nem tudom, hogy szép-e, de remélem érezhető benne,
ennek most vége.

~Nem számít hányszor buktál el. 

Nem számít mennyire ismered már. 
Nem számít hányszor ábrándultál ki belőle. 
Újra és újra...újra és újra... beleszeretsz.

~Kimondom mi bánt,

Nem érdekelnek a hibák,
Leszarom mit gondol a világ,
Csak élem az életem tovább!

~És rájöttem, hogy nincs rosszabb, mint úgy érezni, 

hogy senkit nem érdekel, hogy létezünk, 
hogy senki nem figyel arra, amit mondunk, 
és hogy a világ tökéletesen működik a 
mi zavaró jelenlétünk nélkül is.

~Hé Ámor ! Vagy Cupido, vagy mi vagy te, hogy jössz te ahhoz, hogy milliókat szopass be ?


~Mondhatnám az utca nyelvén: kajakra átbasztál!, mondhatnám kulturáltan: zátonyra futott kapcsolatunk!, mondhatnám, ahogy a haverok: jól beszoptad!, mondhatnám, ahogy érzem: egyedül én bíztam benned ezen a Földön, és ezért rúgtál belém a földön.


~Akárhova nézett, szürke falakat látott, pedig ő elképzelt régen egy színes világot.


~Lennie kellene valami szerelemcsillapítónak.


~Egy kérésem volna,bármily meglepő,ha már az életben mindenütt ott vagy, legalább az álmaimban ne gyere elő.


~Menj tovább, hisz én szó nélkül elengedlek. Az meg az én bajom, ha mesében élek és lepkéket kergetek.


~Utálsz? Remek. Tépj egy számot, és állj be a sorba.


~Ne akarj megérteni, csak fogadj el úgy, ahogy vagyok.


~Kövessük el a tökéletes bűntényt. Én ellopom a szíved, és Te ellopod az enyémet!


~Remélem, emlékké válok majd idővel és a múltad leszek, ha akarod, ha eszedbe jutok majd, ha eszedbe jut a mosolyom, néhány kedves szavam, az érintésem... 
Ez leszek én: egy megfakult emlékkép, mely rád nevet. Múltleszek, mert a jövőd nem lehettem...


~Már belefáradtam, hogy a herceget várjam, inkább ülök az ágyban és a plafont bámulom egymagam.


~...a tegnap szép volt,de a mának nincsen semmi varázsa...


~Normális embereknek tovább tart kimondani, hogy szeretlek. Első lépcső, mikor azt hiszed, hogy azt hiszed. Aztán eljön a pillanat, mikor azt hiszed, hogy tudod. Aztán jön az, mikor tudod, hogy tudod, de nem tudod kimondani. És akkor következik az, amikor tudod, hogy tudod és már nem bírod visszatartani.


~Az, hogy szingli vagyok, nem azt jelenti, hogy elérhető is.

~Az igazi csajok nem tökéletesek, mert a tökéletes lányok nem igaziak.


~Ha minden egyes alkalommal, mikor megnevettettél, lehoztam volna egy csillagot, akkor most az egész égbolt a tenyeremben lenne.


~- Örülök hogy te mindig ilyen vidám vagy.
- Így látod?
- Így.
- És azt szereted, ha ilyen vagyok?
- Azt.
- Akkor örülök, hogy nem ismersz teljesen.

 

~kéz a kézben, száj a szájban.Más a kézben,más a szájban.Más a kézben, kéz a másban.Más a másban.Ez a szex*


~Az ördög nem alszik. Legalábbis nem akárkivel...


~Nem sürgetem nem várom
Nem bántom nem sajnálom
Nem sajnáltatom magam magam adom
Neki megadom neki megadom magam.

~És egyre csak, egyre csak szüntelen 

Dörömböl a picinyke motor.
Úgy érzem, mintha bennem
Harcolna Menny és Pokol. 

~Minden olyan, mintha 

Az volna ami, de mégsem.
Hogy tudsz így aludni, mikor
Tudod, hogy nem alszom én sem?

~Csak azért vagy itt, hogy te légy 

az álmatlan párom.
Eleget néztelek, jöhetne már az álom,
Úgy várom.

~Na szóval szeretlek én Élet,

mert te olyan jó vagy hozzám.
Ha néha el is vettél,
késôbb mindent bepótoltál,
Lenn a sliccem
viharon túl, szélcsenden innen.

~Te vagy a herceg, de ez nem az én mesém,valaki másé. 

~Meg kellett próbálnom. És megpróbáltam. (...) De istenemre mondom, nem akarok senki mást, csak téged. Nem is akarok mást akarni, csak téged.

~ - Ha megismernéd az igazi énemet, nagyot csalódnál.

- Akkor okozz nekem csalódást, (...) másképp tényleg nem tudnék lemondani rólad.

~Ha nem írsz,nem beszélünk!...De később ne gyere nekem magyarázni,mikor csak azon kapod magad,hogy kapcsolatban vagyok,s hirtelen rájöttél,mit vesztettél..

~Bánni és elbánni velem is lehet...


~Bár nem ismerlek téged, nem nevettem veled, nem sírtam veled, nem csókoltalak, én mégis szeretlek. Teljes szívemből szeretlek.


~Azt mondtad, a mennyország tükröződik a szemeimben, és nézz rám: glóriát is viselek.


~Varázsütésre a szívembe zártalak.


~Végre sínen voltam...csak jött a vonat.


~Ha meghalok, az angyalok
A dossziém láttán
Fejüket csóválják,
Hogy bizony, ez csúnya látvány.


~.. Mostmár tudom átvertél.. ami nem volt szép tőled.. de megbánod azt elhiheted.. én nem felejtek ..


~vétkezni emberi dolog..de isteni érzés.


~Talán még fel sem fogtam azt, mit kaptam
talán én mást érdemelnék
ahhoz hogy mind az összes jót ,vissza adjam
talán egy élet is kevés
hisz úgy szeretsz, ahogy soha senki más
csak te vagy szívemnek a megváltás.

~Lehetnék veled, de nem lettem
Amit én sem érthetek, de meg tettem...

Lehetnék az is, aki érezte,
Hogy minden szó hamis, mégsem kérdezte...

~Te is lehetnél tudod, aki értem él

De ha az egészet unod, ilyet miért tennél?

~Magamat nem hagyom, mindent én sem érthetek,

Innen elrugaszkodom, köszönöm, viszlát, ég veled!

~Körbe-körbe, egy helyben jársz, azt hiszed, hogy így megtalálsz, én ott vagyok, ahol nem keresel, mindig előtted, pont egy lépéssel..

~Felpörögve, az őrültségre kész

Nincs kiszállás, akkor sem, ha félsz..

~A csodák nem mások, mint mesék, amelyekbe mindannyian belekapaszkodunk, azt kívánva, bár igazak volnának.

~Úgy hiszed hogy, csak velem lehetsz boldog, én meg sokszor úgy, hogy csak veled nem.

~Összetéphetem a fényképedet, de az arcodat hogy felejtsem el?

~Néha azért játsszuk az elérhetetlent, hogy megbizonyosodjunk a másik érzelmeiről.

~Ne várd, hogy újra kezdjük. Elpusztultál, nem vagy. Nem én, te ölted meg szerelmünket. Elhervadt, mint vadvirág, melyet az út szélére dobtak és letapostak.

~Számomra nem vigasztalás, hogy millióknak fáj ugyanaz, ami nekem. Magamnak fáj, ami bennem fáj.

~Van, hogy édes, van, hogy fáj. A fő, hogy semmit sose bánj. Néha attól szép, hogy minden fejre áll.

~Csak szeretnék szeretni, bízni és remélni. Melletted állva s büszkén kiáltva, hogy Rád találtam és az elveszett boldogságomra.

~Elszorul a torkom, mikor látom ahogy integetsz, Ahogy távolodsz, és zokogsz, úgy sajnálom, hogy így szeretsz.

~Tényleg kell valaki. Szükségem van valakire. Ha együtt vagyunk, jobban érzem magam. Boldogabb vagyok, és kevésbé magányos.

~Ők a gyengék, mi meg az erősek, nekünk igazunk van, ők tévednek. Mindent szabad, csak fogd a kezem, küzd át magad velem az életen!

~Gyűlölöm, ha jössz, mert gyűlölöm, hogy itt hagysz! Gyűlölöm, ha hozzám szólsz, gyűlölöm, ha hallgatsz! Gyűlölök már mindent, gyűlölöm, hogy így van! Gyűlölöm, hogy a szívben mindig más van, mint az agyban!

~Nem érdekel, mit gondolsz, most a fájdalom vakít el, mert utálom, ha valaki játszik a szívemmel.

~Az egyik szemem sír, a másik nevet, mert hülye voltam, és foglalkoztam veled...

~Nem akarok nagyon reménykedni, mert minden sziának vége lesz egy viszláttal.

~Ezekkel a szemekkel bármire rá tudsz venni, most éppen arra vettél rá, hogy hogyan sétáljak ki az ajtódon fájdalmak nélkül.

~Máshogy mondom, furcsa módon

Te a Földön én a HoldonMondd ahogy akarod, értsd ahogy akarod, úgy ahogy akarod.

~Hadd legyek én is a tetején.
Hadd játszam én a hős szerepét.Hadd legyek én is az egy kicsikét.

~A torkom összeszorul
Járni alig bírok
Az útra napfény borul
Ha rád gondolok sírok
Nincs már miben hinnem
Ráuntam a tájra
Nekem senkim sincsen
Most látsz utoljára.

~Fáj a fejem,a szívem túl nagy

És nem tudom, nem tudom hol vagy
Forog a világ, elfolyik minden
Nekem senkim, de senkim sincsen.

~az élet unalmas lenne, ha minden úgy működne ahogy akarjuk.

~mindig mondd ki mit érzel..veszteni valód nincsen.

~Azt mondják hogy pozitívan éljek

De nem rezeg bennem már semmi sem..

~Fagyott a szív, fagyott a föld

Ez egy ismétlődő
Barkobázás az Istennel,
Elszámolás az élettel.
Forog a tett, ahogy forog a Föld;
Ez egy ismétlődő.

~Én könnyedén veszni hagylak,

ha menned kell..

~Egy érintés

Úgy fáj, ha hozzám érsz!
Remélem, hogy semmit nem remélsz.
egy érintés
úgy fáj ha hozzám érsz
remélem hogy semmit nem remélsz..

~Nagy a Föld nagy az ég 

és nem vagy itt velem
csak a szó nem elég
gyere fogd a két kezem.

~Csak most fogom fel úgy hiszem 

mikor életem már én viszem
és nem fogod rég két kezem
hogy nélküled nem létezem.

~Ez a világ már nagyon szűk nekem,
Nem találom benne régi helyem,
Ez az út biztos a pokolba megy.
Lezárt agyam kulcsát eldobom,
Alkoholba fojtom bánatom,
Ma éjjel nem hat rám a józanság szava.
Részegen ki visz majd haza?

~Csak álomharcos a szép királyfi,

S a fehér ló sem tud már szállni,
Rég véget ért.

~Itt és most. Ébredj fel, és

Végre kezdj élni,
Ne akarj egy szívkerékbe
Vágyakat törni
Ébredj fel, és végre kezdj élni.
A mese másnak szól.

~A jófiút a fehér lovon kérhetem,

Te csak tönkreteszed teljesen az életem,
Nem én vagyok a lány, aki neked kell!

~A mesékben harcol értem a hercegem, 

De te csak játszottál, én elhittem neked...

~Az élet nagy kaland, 

Átírható színdarab,
És hidd el, csak rajtad áll,
Hogy jó vagy rossz, mi Rád vár.

~Egy angyal fentről, véd, vigyázz rám.

Megszól néha:hé hibáztál!
De a Földről felsegít
Majd új utakra hív.

~Meghalnék érted,

Soha nem hagylak téged már el, Hidd el,
Ha érzem hogy itt vagy ,
Egy szót sem szólj, csak ölelj, ölelj, ölelj.

~Szomorúság van a Szívemben,

Amikor nem vagy mellettem,
Sokáig várt terád, a szívem,
Szomorúság van Szívemben,
Amikor, nem állsz mellettem,
Mond azt, soha nem kell félnem.

~Földtől az égi, 100 úton végig veled, neked,

Míg meg nem érted,
Hogy a szívem csak téged, szeret, szeret.

~Nem hittem el, hogy létezik

Akit így lehet, és így szeret.
De bármikor, ha kérdezik
Most már így felel a szerkezet:
Ami érted úgy dobban,
Mint egy erőmű, ha robban.
A szivárványon túl is
Te vagy az álmomban.

~Nincs olyan erő,

Ami tőlünk elveheti már
A csodát, amit mi érzünk
Egymás iránt.

~Kívül-belül szép,

Mindened tudom rég
Az utamon tovább már,
Csak Veled indulnék...

~S ha kérded, olyan közel mért engedtelek...
Ezt még el kell mondanom
Magamban nem tarthatom
Figyelj érdekes, nem vagyok tökéletes!

~Egy nyári éjjel megláttalak

Csendben álltam, nem kérdeztem, ki vagy
Tudtam, rád vártam, álmom volt e nap
Vágyom rád, oly messze vagy..

~El szeretnék szökni

Lelépni végre
Mutasd meg, kérlek
Merre a világ vége?

~Nem szabad megbízni bennem

Nézz végig rajtam
nem vagyok jó ember
Mindvégig csaltam..

~Nem szeretsz,nem szeretlek

És ez még csak a kezdet
Ellenségnek éppen megteszed
Nem szeretsz,nem szeretlek
De valamit elmondok neked:
Ha követsz a rémálmod leszek.

~Ismertél milyen vagyok

Hallottál nevetni
Utoljára láttál engem
Igazán szeretni..

~Hidd el Nélküled nem akarom már rég az egészet..

~Van, aki megy, és van, aki jön,

Aki rád nevet és elköszön,
De a végállomás én leszek, esküszöm.

~Van, aki szebb, és van, aki jobb,

De olyan nincs, aki én vagyok.
A nyomodban maradok, jól tudod.

~Nekem ítélt már a véletlen,

Nem menekülsz meg az életben,
Elér bárhol a csakazértis szerelem.
Kigúnyolhatsz és ellökhetsz,
Az Északi-sarkig is elszökhetsz,
Elér bárhol a Csakazértis Szerelem.