~Nincsenek véletlenek... csak sokszor utólag értjük meg igazán a miérteket...

~Igen, tonnányi dolog lesz, ami hiányozni fog az együtt töltött időből,
de lesz egy dolog, ami nem. Az összes kétség.
Az összes éjszaka, amikor ébren feküdtem,
és azon agyaltam, hogy vajon még mindig én vagyok-e az, amit akarsz.

~Így működik az élet. Örökké úgy teszel, mintha nem érdekelne, hogy egyedül vagy, aztán jön valaki és
kitölti a kis űrt, amit te sokáig elhanyagoltál. A dolgok nagyszerűek. Azt gondolod 'ejha, most az
egyszer végre boldog vagyok', és amint megszokod, hogy ott vannak neked, ott hagynak. Újra egyedül vagy.
Még jobban, mint azelőtt, és azt mondod magadnak, hogy nem fogsz többet találkozni valakivel,
aki betölti a helyüket. De fogsz, és találkozol is. És ez megismétli önmagát.
Újra.
És újra.
És újra.

~Az életnek, a jó életnek, a príma életnek az az alapelve: "Miért ne?

~Nem szükséges egyetértenünk mindenben, de módot kell találnunk arra, hogy úgy kezeljük a
különbségeinket, hogy azok ne álljanak közénk.

~- Rettegek.
- Miért?
- Tizennyolc éven keresztül egy ablakon át néztem a világot, arról ábrándozva, milyen lehet, amikor a fények kigyúlnak az égen. Mi van, ha mégsem olyan lesz, mint amilyennek megálmodtam?
- Olyan lesz.
- És ha olyan lesz? Utána mihez kezdjek?
- Szerintem ez benne a legjobb. Keress egy új álmot.


~A férfiak a kihívást keresik, azt a nőt fogják szeretni, aki nem ugrik első szavukra, akit nehéz
megszerezni és megtartani, aki tud nemet mondani, és aki köszöni szépen, jól elvan a pasi nélkül is,
ha éppen úgy hozza a helyzet. És amint a férfi kezdi magától értetődőnek venni a nőt - nos, onnantól
kezdve kezd vesztésre állni a nő szénája..

~Milyennek kellett hozzád lennem, hogy így megtanultál hazudni..

~Nem érdekel  hogy vár, én is vártam valakire, aki a mai napig nincs ott.

~A nők sok tekintetben hajthatatlanok. Ha egyszer elkönyvelik az embert a "seggfej" alá, akkor se
változtathatsz rajta, ha a fejed tetejére állsz. Megmented a világot, akkor is úgy néznek rád, mint a
seggfejre, aki megmentette a világot.

~A nők megérzik, ha egy férfi a szemükbe néz és másvalakit lát.

~Furcsa dolog, hogy valaki úgy is megtud bántani, ha csak hiányzik.

~ Nem bántja szíved, mit nem látsz a szemeddel.

~.. és reménykedem, hogy egy nap begyógyulnak majd a sebek, a legmélyebbek is - de el ne
tűnjenek. Sok sebet hordozok, de ez annak a következménye, hogy olyan pillanatokat éltem át,
melyek soha nem történtek volna meg, ha -akkor és ott- nem merészkedek túl a határaimon.
Minden egyes sebet szeretek a szívemen, hiszen mind én vagyok, én és a múltam, így ott kell lenniük!
Fájdalmas, de egyben szépséges emlékeket hordozó hegek.. nélkülük üres lennék.

~Csak egy bajom van, az,hogy mindig mikor a szemembe mondtad: szeretlek, azt gondoltad: hülye
liba,csak etetlek.

~Csak azért, mert a múltad néha megveregeti a vállad, még nem kell hátrafordulnod.

~Sosem fogok rájönni, hogy melyik volt rosszabb: A tény, hogy
téged nem érdekel; vagy a tény, hogy engem viszont igen.

~Nem szeretem magamat. Csak ezért vagyok képes megérteni azt, hogy te sem szeretsz.

~Igen, részeg vagyok. Te pedig gyönyörű. És holnap reggel én már józan leszek,
de te még mindig gyönyörű.

~Szeretnék találkozni azzal az emberrel, aki lettem volna, ha nem találkozom veled.

~Ne aggódj, amikor vitatkozok veled, aggódj, amikor abbahagyom, mivel az azt jelenti, hogy már nincs
semmi, amiért harcolhatnánk.