~volt itt minden horror,pornó,meg dráma
de én az a fajta vagyok akinek egy vígjáték az álma.

~mielőtt meghalok majd még szívok egy kis zöldet , és maxra baszom a hangerőt mert nem akarok csöndet.

~valami más, valami érdekes

valami más, valami végzetes

~a bajt nem kerestem, de néha beleestem

                                           de valahogy felálltam, akárhányszor elestem..

~én már rég kezdtem, rengeteget vétkeztem

ha nem ment kérdeztem, nem mindent, de éreztem.


~Eljön az az idő, amikor fel fog tűnni, ha a tükörbe nézel, hogy az a csillogás, ami egykor a szemedben volt, már régen eltűnt. Már nem úgy látod a világot, mint egykor, már nem várod a csodákat, pusztán a sivár és kopár tényeket látod, amik villámként képesek átcsapni rajtad. De téged ez már cseppet sem izgat. Tudod nagyon jól, hogy ez a világ sajnos ilyen. Nem fogsz megbízni senkiben, és ezzel azt is képes vagy őrületbe kergetni, akit valójában szeretsz. Az ifjúkori szerelem már rég a múlté. Nem fog annyira lelkesíteni semmi a világon, mint régen, mert tudod, hogy semmi sem olyan fontos és nagyszerű, mint azt egykor hitted. A világ meghal benned, és vele halsz te is. Megölted a lelked egy tollvonással.


~Sok embernek adtam esélyt... De egy idő után elfogy az ember bizalma.


~Tudod fiatalon sokszor érezzük úgy, hogy vége a világnak, pedig nincs. Csak most kezdődik az élet.


~...egy barátról, aki megnevettet, aki ha szomorú is örömet tettet, egy barátról, aki feldobott, aki ha zuhantam, legvégül elkapott.


~Higgy a szívedben és saját jóságodban, mert ha így teszel, mások is ezekben fognak hinni. Higgy a csodában, mert teli van vele az élet. De ami a legfontosabb, hogy higgy önmagadban, mert odabenn a lelkedben rejtőzik a csoda, a remény, a szeretet és a holnap álmai..


~Én is érzem minden nap, a mi szerelmünk relatív. Amikor csak hozzám bújsz, duplán kettőt ver a szív.


~Végre kitisztult minden, és rájöttem, te vagy az a személy, akit a szívem olyan régóta keresett.


~Ha egyszer elmeséled a történetemet, kezd úgy, mint a tündérmeséket szokták...Volt egyszer..

~ A Földön éltem, s felhőkbe vágytam, most a felhőn vagyok, de lelóg a lábam.

~A lehetetlent is lehetővé teszi! Ez, barátom, a szerelem ereje.


~Ő az egyedüli szép álom az életemben, amely nem pusztult el, hanem valóra vált.


~Arcodba vágom, hogy elfelejtettelek. De közben várom, hogy átölelhesselek.


~Sok múlik azon, hogy az emberek miről álmodoznak a szívük titkos mélyén.


~A múlt az a szerető, akit mindig holnap ismerek meg s teszek magamévá.


~Viszontlátásra, - mondom, és megyek. Robognak vonatok és életek - bennem, legbelül valami remeg. Mert nem tudom, sohasem tudhatom: hogy szoríthatom-e még azt a kezet, amelyet elengedek.

~Mindig mondogattam, hogy én bizony nem fogom senkinek sem odaadni a szívem. De ha gondolod, Te tehetsz egy próbát arra, hogy ellopd.


~Tudod...utállak. Utállak, mert elfelejtettél. És tudod...sohasem fogok megbocsátani. Nem bocsátom meg, hogy hiányoztál.


~Rajzolj nekem egy házat, amiben én is legyek benne,
Ahogyan éppen az ágyamon, részegen fekve
Azt álmodom ahogy éppen, rajzolsz nekem egy házat,
Hogy bármilyen legyen a lelkem, belül mégse fázzak.


~Néha nem is kell sok, hogy az álmok valóra váljanak, csak meg kell látni a valóságban az álmot.


~Sok kihívással nézel szembe mostanában és azt kívánom, bárcsak azt mondhatnám, hogy könnyü lesz. Bárcsak mondhatnám minden rendben lesz. Bárcsak tudnám az összes választ, de nem tudom. Amit tudok, hogy a változások az életedben téged nem változtatnak meg, az a kedves és törödő ember maradsz, aki még oly sokat adhat a világnak. Remélem egy nap majd úgy tekintesz vissza erre az idöszakra, hogy ekkor találtad meg valódi önmagad és elindultál egy olyan úton mely végül elvezetett a boldogsághoz.


~Altass el, ringass mint régen. Már értem a mesét: jól csak a szíveddel látsz. De néha még a szív is téved. Hát mindig itt legyél, hiszen semmi volnék nélküled..


~Kövesd, újítsd meg, bízz benne, ne add ki túl könnyen, de add bele mindenbe, öntsd ki valakinek, tartsd közel szeretteidhez, és bárki is próbálta széttörni, sose félj kitárni, akár hideg, akár meleg és még ha kőből is van, vigyázz rá nagyon. Ő a központja mindannak ami vagy.


~Ahogy nő benned a szeretet, úgy nő a szépség is.


~Nem emlékszem, hogy mikor változott meg minden, csak éreztem, hogy megtörtént. Egy nap még legyőzhetetlen voltam, érinthetetlen, a következőben a szívem mintha a mellkasomon kívül vert volna, kitéve minden veszélynek.


~A legártatlanabb ember is elveszti a fejét, és képtelen dolgokat művel, ha hirtelen veszély fenyegeti.


~Ha mindenki hazudik, abba ugyanúgy belezavarodunk, mint ha mindenki igazat mond.


~Nekem egy ajándék vagy, amit nem tudok kibontani. Nekem te vagy az egyetlen szó, amit nem tudok kimondani.

~Magamtól jöttem, nem hívtál,
Ez takaros, furcsa folt,
Nem késve felkarolt.
Könnyű a szó, nehéz a tett,
Öröm a bírám ész felett,
Szakadunk szerte szét,
Mi vetett épp eléd?!

~Nem számít többé már a súly, a közel vagy a távol!

Szép fészket raktál itt belül, álomtéglákból!
Nem maradhatsz itt már tovább, nem lehetsz máshol!
Végleg idefészkeltél belém, álomtéglákból!

~azt mondta, szeret… én meg tüsszentettem és azt mondtam: bocsi, allergiás vagyok a hazugságokra.

~Nézd, a fénykép álmot rejt

egy csók, egy nyár, egy kert...
most lángban álló múlt.

Nézd, mint Napfény-hercegnő:
szemedben hit, remény, erő-,
ma szörnyű átok sújt...

~Fogy az idő, bezár egy ajtó-,
titok a vér, a könny, a jajszó...
Ölel a bűn, a csókja fullaszt,
legyen erőd, vagy el sem bújhatsz már...
soha talán...
Itt száz reményed máglyán ég-,
ez a tűz széttép!-Vagy elszöksz már,

vagy elmerűl a nyár...

~Holnaptól a sok hazug álarc
lehull az arcodról.
Holnaptól valaki más jön benne érted bosszúból.

~Rossz útra tértem,egyszer vagy kétszer

rájöttem pár dologra, saját erőmből

Rossz döntések sorban, de ez oké.

Isten hozott a zakkant életemben..

~Bántottak,félreértettek

 ezen a helyen,én vagyok a'Miss ez így nem jó'

Ez nem állított meg engem.

Tévedés,hogy mindig csak a második lehetek..

Alábecsülnek.

Nézd, még itt vagyok!

~Soha ne érezz úgy,hogy nem vagy jobb az átkozott tökéletesnél..

~Ha egyszer azt érzed,hogy te senki vagy, tudd, nekem te vagy az átkozottul tökéletes..

~Annyira aljas dolgokat mondasz, mikor magadról beszélsz..

Tévedsz, változtasd meg a hangokat a fejedben, többé ne iránytsanak téged!

~Bonyolult boldognak lenni, de te megcsinálod.

Tele vagy gyűlölettel..milyen fárasztó játék.

~Jó hazudozó vagyok,

mindent megteszek,

keményen próbálkozom..micsoda időpazarlás.

~Nem kell más, úgy csókolnám a szádat,
Letépném az összes ruhádat,
Ahogy azt nem csinálta még más!
Nem kell más, amikor a szemembe nézel,
majd attól a tűztől égsz el,
Amit te bennem gyújtottál,
És nem kell más!

~Ugye játszottál már a gondolattal,
Hogy egyszer majd mellettem ér a hajnal?
Édes hangod a fülembe súgja:

Nem volt elég, csináljuk újra!

~Furcsa dolog a szerelem. A legképtelenebb dolgokra veszi rá az embert.

~Hajszolom a tudást, de ő a gyorsabb.

~Annyi hosszú éven át
A félelem magába zárt,
Néha én is elhittem,
hogy Nem vár több, sohasem.

~Még csak most kezdődött el
Szélviharként forgat fel
Bármi volt is, érzem már,
A múlt a semmibe száll!

~Már mindent kipróbáltam,
ami az egészségre káros
Rájöttem, hogy a mennyország
a pokollal határos
Soha nem lesz vége,
semmi nem kezdődik el
A világ szélén élve
te is az időn kívül leszel.
Ez csak a valóság, ez nem mennyország
Ez csak a valóság, oh édes
veszett a világ.

~Mint száraz fát a tűz, úgy éget el
Mint vékony gyertyaszál, fogy az élet el
Fáradt vagyok, megfojt az élet
Eltévedtem, nincs visszaút, épphogy élek..

~Fáradt vagyok, megöl az élet
Ki mondja el, hogy késő már
Megint vágyom, akarom újra
Szarok az égre és szarok a múltra
Megint rámegyek a végtelen útra
Érzem élek, ver a szívem újra, újra él,
Minden jól van így,
ezen a legbölcsebb világon
Meglop a törvény, átver a vallás,
hogy élek is csak álom.
Keresném az Istent, mert a Sátánt nem találom
Valami van, ami megmaradt még,
ez a saját halálom.

~Nekem káosz kell, nem bírom a rendet
Zaj kell, ami megöli a csendet
Élet kell és szabadság
nem valami ostoba hazugság
Én nem vagyok jó semmire
De készen állok bármire
Még soha nem voltam feldobva ennyire, mert...

-Szerelmes vagyok, szerelmes vagyok
Szerelmes vagyok, szerelmes vagyok
Szerelmes vagyok, szerelmes vagyok

Szerelmes vagyok magamba.

~Szarok rá, ha nem találom, mert lassan én is belátom
Ha van is pár, ki mellettem áll, én vagyok a legjobb barátom
De ez titok, még te sem tudhatod, úgyis mindent letagadok
Ha valaki azt mondja rám, hogy ilyen vagyok.

~A földhöz kötve börtönödben untam már,tudhatnád.
Én ordítok mindig,
tudtad nem bírom egy helyben, szívem úgy
száll.
Ha nekem is jár egy cseppnyi mámor, egy percnyi száguldás.

~Amikor az érzés hív, amikor a vágy szólít, tudom azt:kérdés nincs többé már.

~Elég volt, hogy folyton vádolsz, feldúlt szívem nem rád vár, hát felejts el, majd mással játszol, késő most meg bánd.

~Untam, feledem a múltam, menekülök, máshol vár, ki mosolyog rám.

Ki bízik bennem minden percben bárhol jár.

~Már átlátok,

átlátszóan álcázod,
tudd meg, hogy sose versz át, a szereped gáz.
Térj magadhoz,
én úgysem várok rád!

~Mit ér egy nő, mondd?!

Áldozat a léte.
Miért a férfi 
kényszeríti térdre?
S mit ér egy férfi,
ha nélkülünk senki?
Elég volt, Baby
az elnyomásból ennyi!

~Kevés vagy, Ádám!

Nálam van az alma.
Mit ér a kígyód,
ha nulla a hatalma?!

~Bárhol élsz, ott te csak egy nő vagy.

Bármit kérsz,
az ára az túl nagy.
Okosnak, szépnek, 
szajhának kell lenni.
Elég volt, Baby
az elnyomásból ennyi!

~Élj csak így,

ha neked ez jó!
Viszont az én szerelmem
nem eladó!
A Nő az Nő,
és így az egál,
ami egy hímnek,
az nekem is jár.

~Csak jöttem, hogy lássam
Mit tennél ha
Adtam volna neked még egy esélyt
Hogy helyrehozd a dolgokat



~On repeatedly trying 
To tell me lies 
And I just don't know why 

This is stupid, I'm not stupid 
Don't talk to me like I'm stupid 
I still love you but I just cant do this 
I may be dumb but I'm not stupid

 ~Kitartóan próbálsz
Hazudni nekem
És nem tudom miért

Ez hülyeség, nem vagyok hülye
Ne beszélj úgy hozzám, mintha hülye lennék
Még mindig szeretlek de nem tudom ezt csinálni
Lehet néma vagyok de nem vagyok hülye

~Azt mondták engedjem el

Ő nem az igazi..

~Ha rám gondolsz

Ha megcsókolsz
Ha megbántasz, mosolyoddal kárpótolsz
Ha már nincs tovább
Ha nincs már több
Egy lap őrzi emlékül mit is rejt a könny


~Gyere ülj ide mellém, hadd súgjak valamit
A kapocs közöttünk mi kettőnket alakít
Nem kell más, nem érdekel senki
Tőlem Téged senki nem tud elvenni
Hogy veled maradok-e? Tudod a választ...
Amíg csak élek mindig nyújtom a támaszt
Itt vagy mellettem, más nem számít
Lelkem egy szikla, de szemed meglágyít
Ha elmennél, nem lenne értelme
Folytatni többé nem kelnék életre!

~Én szeretem őt! 
De a szerelem fáj.
Mert szívemet összetörte más ezerszer már.
Én akarom őt ki soha sem bánt.
De idebent százegy ajtót a múlt bezárt...

~A szerelem fáj 

A szerelem ég.

Idekint tűz borítja testem, ott belül a jég.

~Szívemben érzem még a tőrt. Hiába rejtem ezt, közel van még a perc, mikor még száz darabra tört.


~Túl magasra vágysz, hol van már a rózsaszínű felhő?
Veszélyes az út, a csúcshoz mindig közel a lejtő. 
Pont olyanná válsz, mint akiken nevettünk régen,
Hidd el, többet ér mindig, amit nem kapsz meg pénzen.

~Gyönyörű világod, mi szerelemtől lángolt,

Fekete-fehérré változott.

~Rohan a világ, ha te is rohansz, lehetsz a legjobb,
De céltalan a cél, én nem hiszem, hogy ez az, ami feldob.
Magányos a szív, ha kelepcébe magát bezárja,

Én segítek, ha kell, ha úgy érzed, hogy mégiscsak szállna.

~Hogy te velem? Hogy ez a szerelem? Mert a b*szni akarót, meg a szerelmest mindig keverem...


~egy pillanat alatt összerak és szétszed..



~A legundorítóbb emberi tulajdonság a kétszínűség.Mikor egy emberben, 
akit nem csak ismerősödnek barátodnak is mondassz, feltétel nélkül 
megbízol benne, kiadod neki magad...És ez az ember aljas és gerinctelen 
módon ott szúr hátba, ahol neked a legjobban fáj...Ez az életben a 
legnagyobb csalódás...


~Ha néhanapján összezördültök, az nem azt jelenti hogy nem szeretitek egymást, hanem azt, hogy fontosak vagytok 
egymás számára! Hiszen az ember nem idegesíti magát olyasmin, ami nem érdekli.. 


~Nem beszélek veled, hiszen ismersz: a “majd jön, ha jönnie kell” reménye nekem elég. Szeretlek.. de nem alázkodom 
meg előtted. Majd hívsz, ha akarsz, csókolsz, ha akarsz, viszontszeretsz, ha akarsz. Én minden órában,
minden percben hívnálak..


~én egy üdítően ökör, éppen ezért barátnak tökéletes, érzelmi zsákutca vagyok, aminek egyetlen kijárata van és az is körforgalom.



~Van pár pillanat, amiért megéri élni
Látszólag semmiség az ember mégis érzi
Jó pár pillanat, van belőle bőven
Kettesben kézen fogva, mezítláb a fűben
Mikor megszűnik minden, nem számít semmi
Pont így, pont most veled szeretnék lenni



~Kisebb-nagyobb 
veszekedések,
órákig tartó nevetések,
ici-pici beszédszünetek,
együtt töltött éjszakák és nyári szünetek.. történhet bármi: 
tejben-vajban, trében-bajban, az igazi barátságok örökké tartanak


~Ez az utolsó hívás, utolsó dal, utolsó tánc
Mert nem kaphatlak vissza, nem kaphatok új esélyt
És most már tudom, jobb hogy így alakult.


~Ha véletlenül találkozunk, egy mosoly legyen a jel, hogy ismeretlen ismerősként búcsúzunk majd el.

~Tudod mit szerettem benned? Azt, amit beléd képzeltem..., meg hogy voltál.

- Szinte alig ismerlek, mégis mintha egész életemben itt lettél volna. Mégis miért van az, hogyha valami bánt, azt szeretném, ha te vigasztalnál meg? (...) Miért van az, hogy ilyenkor szeretnélek átölelni téged? Miért vonzódom hozzád? Legalább mondd, hogy te nem. Mondd, hogy te nem érzel ilyet, kérlek.
- Én nem. Nekem te ennél sokkal többet jelentesz.