~S ha kérded, olyan közel mért engedtelek...
Ezt még el kell mondanom
Magamban nem tarthatom
Figyelj érdekes, nem vagyok tökéletes!

~Egy nyári éjjel megláttalak

Csendben álltam, nem kérdeztem, ki vagy
Tudtam, rád vártam, álmom volt e nap
Vágyom rád, oly messze vagy..

~El szeretnék szökni

Lelépni végre
Mutasd meg, kérlek
Merre a világ vége?

~Nem szabad megbízni bennem

Nézz végig rajtam
nem vagyok jó ember
Mindvégig csaltam..

~Nem szeretsz,nem szeretlek

És ez még csak a kezdet
Ellenségnek éppen megteszed
Nem szeretsz,nem szeretlek
De valamit elmondok neked:
Ha követsz a rémálmod leszek.

~Ismertél milyen vagyok

Hallottál nevetni
Utoljára láttál engem
Igazán szeretni..

~Hidd el Nélküled nem akarom már rég az egészet..

~Van, aki megy, és van, aki jön,

Aki rád nevet és elköszön,
De a végállomás én leszek, esküszöm.

~Van, aki szebb, és van, aki jobb,

De olyan nincs, aki én vagyok.
A nyomodban maradok, jól tudod.

~Nekem ítélt már a véletlen,

Nem menekülsz meg az életben,
Elér bárhol a csakazértis szerelem.
Kigúnyolhatsz és ellökhetsz,
Az Északi-sarkig is elszökhetsz,
Elér bárhol a Csakazértis Szerelem.

~Ha eljön az idő rájössz hogy eljátszottad az egész életed. 
és nem lesz egy dal se már hogy szóljon hozzád 
hát dörögjön az égbolt,tudja most meg az egész világ. 
ok nélkül bántottál...

~valami mindig visszahúz hozzád...


~Hiába tagadod úgy is tudod,hogy megőrülsz érte..


~Egy mosoly, mi elvette az eszem!


~Egy újabb szívtörés esetén, a ragasztót te állod.


~A nyár 30 fokon ég, az élet édes epershake.


~Azt kérdezte a Szerelem a barátságtól :
-Mi szükség rad,ha én vagyok ?
-Hogy mosolyt vigyek oda,hol utánad csak könnyek maradnak.


~Egy kis pillagót kergetek, mióta csak élek,
s soha nem figyelek, mikor hova lépek,
ő pedig csak csendben messze elrepül,
s néha néha a távolban újra előkerül.
tudom úgyse lesz az enyém, mégis
szaladok, de az évek során egyre lassabban
haladok, a körülvevő emberek, csak néznek
rám bután, én pedig csak futok... futok az álmaim után..


~Nehéz csak nézni a szádat... érezni, hogy közel vagy... és semmi más..


~Semmi másra nem tudtam gondolni, csak arra, hogy végre átölel.


~MIT CSINÁLSZ?
-Álmodok.
-Ébren?
-Ébren.
-Úgy nem lehet.
-Én tudok.
-Hogyan?
-Azt nem tudom, de nekem megy.
-Miről álmodsz?
-Mindenről, ami jó.
-Például?
-Egy tökéletes világról.
-És mire jó ez?
-Ilyenkor nem fáj semmi, egyszerűen csak elmegyek egy másik világba, ahol minden úgy van, ahogy én akarom, ahol nem kell félni, nem kell aggódni, nem kell semmit csinálni, amit nem akarok, egyszerűen csak boldognak kell lenni.
-Akkor, ha nem álmodsz szomorú vagy?
-Nem, csak nem mindig vagyok boldog.
-Dehát mindig vidámnak látszol.
-Te úgy látod.
-Az hogy lehet?
-Mert azt akarom, hogy úgy lásd.
-És, hogy csinálsz úgy, mintha boldog lennél, ha nem vagy az?
-Egyszerűen. Csak elmegyek az álomvilágomba...

~A valóság nem más, mint a mese elrontott változata..

~Lehet, hogy az alkohol az ember legnagyobb ellensége, de a Biblia azt mondja, szeresd az ellenségeidet..

~Kis ember, nagy szívvel. Ez vagyok én...Még nem nőttem fel..

~Egy angyali tekintettel sok mindent el lehet intézni, de egy ördögi mosollyal még többet.

~Csak félni, nem szólni,
hogy széthulltunk rég,
de jó volna hinni,
hogy érintesz még.
Egy ösztönben őrzöm,
az emléked véd,
hogy együtt kell szállnunk,
ez a Földön tart még.

~Baby felhős fenn az ég,

képünk lassan téped szét,
érzem mégis megtennéd,
látom hűvös arcodon,
tudom fáj, de nem hagyom.

~..én hagylak menni,

nem segít a fájdalom,
egy könnycsepp sincs az arcomon.
Kérve kérni, összenézni,
vesztes volnék jól tudom,
legördülni nem hagyom.

~Csak álmokban élni,

nincs értelme rég..

~..Meglát. Megismer. Megkíván. Megszeret. Veled van. Érez. Tervez. Gondolkodik. Megszokja. Hozzánő.

Veszekszik. Kibékül. Rájön. Nem érti. Veszekszik. Kibékül. Nem érti. Veszekszik. Gondolkodik. Veszekszik. Nem érti.

Szakít. Kibékül. Rájön. Nem lát be. Szomorkodik. Veszekszik. Megunja. Veszekszik. Kibékül. Megszokja.

Veszekszik.

Veszekszik.

Veszekszik.

Szakít. Veszekszik. Kinevet. Kibékül. Azt hiszi. Veszekszik. Cinkel. Megelégeli. Szakít.

Rájön.

Szeret.

Elkésik.

Véget ér.

~Vicces, ahogy egy 'szia' mindig 'viszláttal' végződik.

vicces, ahogy a szép emlékek könnyre fakasztanak.

vicces,hogy az örökké valahogy mindig elmúlik.

vicces, hogy mennyit veszítesz, ha megfeledkezel a múltadról.

vicces, ahogy a barátaid magadra hagynak, ha szomorú vagy.

vicces, hogy mikor szükséged lenne valakire, sose találsz senkit.

vicces, ahogy az emberek változnak, és azt érzik hogy sokkal jobbak lettek.

vicces, hogy mennyi hazugság lehet egyetlen szerelmes levélben.

vicces, ahogy az emberek megbocsátanak, annak ellenére hogy sose felejtenek.

vicces, hogy egyetlen éjjel, rengeteg megbánást foglalhat magába.

vicces, ahogy az élet ilyen ironikussá válik.

de a legviccesebb hogy, hogy mindebből, számomra semmi sem vicces.

~Sajnálattal üzenem a rosszakaróimnak, hogy boldog vagyok.

~minél jobban megszenvedek valamiért vagy valakiért, annál jobban szeretem..

~És ó, azoknak a szemeknek a barnasága, amitől az ember kapható lesz minden marhaságra.

~Nem érdekel már senki, nem akarom tudni... ha valaki elesett abba már nem kell belerúgni...

~Attól féltem, hogyha túl közel engedem magam hozzá, akkor még közelebb akarnék lenni..

~Ha kételkedsz valamiben, csak a szívedre hallgass.

~Csak a szívem dobog, hogy azzal lássak. Nem kell több, úgy mint másnak.

~Te itt lakozol az én szívemben. Gyakran tartozol a lakbérrel, de lehetetlen téged kilakoltatni.

~Később majd megpróbálom, hogy elmondjam neked, mennyire szeretlek. De most most csak érezni tudom. ~Mindenki, aki hisz a parajelenségekben, emelje fel a kezem! :DD ~Engem nem lehet elképzelni, engem ki kell próbálni.

~ - Mit csinálsz, ha becsap az, akit szeretsz? Ha rendesen átver?

- Megpróbálom nem szeretni.

- És sikerül is?

- Nem, azt hiszem nem.

~Én nem leszek olyan, mint te. Nem fordulok el tőled, mikor a legnagyobb bajban vagy. Nem hagyok olyan űrt a szívedben, mint amilyet te hagytál bennem egykor, és nem fogok rajtad bosszút állni, hiszen egykor még barátok voltunk...

~Megpróbáltam pótolni a nélkülözhetetlen embereket és elfelejteni az elfeledhetetleneket..

~Aki nem tud küzdeni, az ne akarjon velem játѕzani...

~..egy őrült mondat miatt nem múlhat el..

~Szótlanul álmodozva, átkarolt némán minket a végtelen.

~Nem vagyok tökéletes lány. Ügyetlen vagyok, és néha összetörik a szívem. Van, hogy veszekszem a barátaimmal, és vannak napok, amikor semmi se sikerül. De ha jobban belegondolok és egyet hátra lépek, akkor úgy érzem, hogy ez a különleges élet a valóság, és lehet, de csak lehet, hogy ennek így kell lennie.

~Végül rájöttem. Hiába nem váltom meg a világot, de a romok tetején, valamit akkor is csinálok.

~Mint egy drágakő...kemény de törékeny.

~Szánalmasan meséli a kiszínezett sztoriját. Egy senki, mégis Góliátnak adja ki magát.

~Sok ember barátnak látszik - és nem az; sok ember nem látszik barátnak - és mégis az.

~Nem élhetsz mások helyett, nem lehetsz ott mindenhol, nem hordhatsz minden keresztet, és nem viselhetsz el minden ütést. Mindenki helyett mindent. Nem lehet..

~Térképeket terítek magam elé, számolok. Verset írok, gitározom, lüktetek. És megremeg és megpendül és újra zúg, zakatol, cseng-bong az idő. Hallhatatlan hangja szétfeszíti a teret, a léleknek zenél. Megint elmúlt egy nap nélküled.

~Álmosolyok mögött rejtőzködő arcok.

Érdekből elkövetett beszélgetések.

Betanított néma szívek.

Kétségbeesett lelkek..

~Tévedés, lángolás, csók és közöny. Rámászás, szétválás. Mosolyra könny.

~Lehetek én is, lehetek én is az egyetlen, kinek szíve eddig még soha nem tapasztalt mértékben, korlátok nélkül növekszik egyre, a sztratoszférán 

áttör a végtelenbe.

~..porcicákkal együtt álmainkat söprik egy lapátra..

~Talán legszívesebb elmondanám. Elmondanám, hogy nem tudok másképp érezni és nem tudok felejteni. Őszinte lennék, nyílt kártyákkal játszanék és nem félnék attól, mit mondasz. De igazából félek. Iszonyatosan félek, hogy megint elrontom.


~Szeretek egy királylányt, aki flörtölget a sárkánnyal.


~Nem akarok az egész életed lenni(...)csak a kedvenc részed..


~Nem vagyok gyenge,
nem vagyok bátor,
nem vagyok sehol,
de lehetnék bárhol,
nem vagyok erős,
nem vagyok gyáva,
nem hallgatok soha
mások szavára,
nem vagyok minden
nem vagyok semmi,
nem tudom,
mikor és mit kéne tenni.

~Az álmok, az évek ha eléggé szépek nekem nem kell drog hogy érezzem hogy élek.


~Mégis azt mondom neked, sétálj a nap fényében, a felhők alatt, a holdas éjszakákon. Amit ott érzel, az ugyan nem mérhető, de boldoggá tesz.


~Hogy a sok pusziból mi lett.
Hogy van-e közös mibenlétünk.
Hogy véletlenül vagy direkt
van az, ha egy ütemre lépünk.


~ Mindenki siet, mindenki megy, mindenki senkije mindenkinek...


~Az élet értelme, elárulom: annyi, hogy átéld!


~Egy házam van, annak az égbolt a teteje
Padló a végtelen föld, falak nincsenek...


~A szívem meghallotta, mit súg az ő szíve, és boldog volt.


~Néha csak azért kell egyedül lennünk, hogy hiányozzon számunkra valaki, és ismét szerelmesek lehessünk belé.


~Amikor belenéztél a szemembe, egy világ összedőlt bennem, eszembe jutottak azok a napok, amikor boldog voltam, amikor azt hittem hogy minden tökéletes és semmi sem változhat és örökké így marad, de egy percre se gondoltam akkor, hogy most majd így tekintek vissza rá. Így, hogy fáj, nem erősek az érzelmeim irántad, de mégis amikor meglátlak a szám mosolyra görbül akarva akaratlanul, és legszívesebben magamhoz szorítanálak és nem engednélek el, de nem tehetem. Csak hirtelen jött ez az érzés és mindent felkavart…

~Nem gyűlöllek, csak utállak
Csípőből lövök utánad
De én sem vagyok okosabb nálad
Miattad iszom, te állat.

~Egy perc elég volt, hogy rám találj,
hány év kell, hogy félre állj?!

~Egy lány ki mindennek örül, kinek arcán mindig mosoly ül.


~Neked egy jó játék volt, ami nekem szerelem. Neked csak egy jó vicc volt, ami nekem érzelem!


~Vannak dolgok, amelyek megérik a következményeket.


~Én is csak mosolygok már, én is nevetek ezen, hogy mit is művel velünk ez a buta szerelem..


~Mindennap elmondhatják hogy gyönyörű vagy, és mondhatják az emberek hogy tökéletes vagy minden értelemben, de te ezt egyetlen percre sem hiszed el, mert aki téged érdekel az nem így gondolja.


~Az nem a véletlen műve, ha a szakadék szélén ülve, semmibe lógó lábbal haragban állsz az egész világgal..


~Tudja meg végre mindenki rólam, hogy nem vagyok egy angyal.


~Egy érzés suttog, de 100 másik üvöltözik.


~Egy lépést te... egy lépést én...
Most játsszuk el, hogy tüzes vágy dobol, a fény tengerén.

~Meglepődtem. A kést a hátamból kihúztam. Letöröltem a vért, a pengén a nevedet láttam. Jobb lett volna szemtől szembe, hogy szavaid arcon csapjanak. Tudom, bántott volna, mégis igaz barátnak tartanálak.

~volt itt minden horror,pornó,meg dráma
de én az a fajta vagyok akinek egy vígjáték az álma.

~mielőtt meghalok majd még szívok egy kis zöldet , és maxra baszom a hangerőt mert nem akarok csöndet.

~valami más, valami érdekes

valami más, valami végzetes

~a bajt nem kerestem, de néha beleestem

                                           de valahogy felálltam, akárhányszor elestem..

~én már rég kezdtem, rengeteget vétkeztem

ha nem ment kérdeztem, nem mindent, de éreztem.


~Eljön az az idő, amikor fel fog tűnni, ha a tükörbe nézel, hogy az a csillogás, ami egykor a szemedben volt, már régen eltűnt. Már nem úgy látod a világot, mint egykor, már nem várod a csodákat, pusztán a sivár és kopár tényeket látod, amik villámként képesek átcsapni rajtad. De téged ez már cseppet sem izgat. Tudod nagyon jól, hogy ez a világ sajnos ilyen. Nem fogsz megbízni senkiben, és ezzel azt is képes vagy őrületbe kergetni, akit valójában szeretsz. Az ifjúkori szerelem már rég a múlté. Nem fog annyira lelkesíteni semmi a világon, mint régen, mert tudod, hogy semmi sem olyan fontos és nagyszerű, mint azt egykor hitted. A világ meghal benned, és vele halsz te is. Megölted a lelked egy tollvonással.


~Sok embernek adtam esélyt... De egy idő után elfogy az ember bizalma.


~Tudod fiatalon sokszor érezzük úgy, hogy vége a világnak, pedig nincs. Csak most kezdődik az élet.


~...egy barátról, aki megnevettet, aki ha szomorú is örömet tettet, egy barátról, aki feldobott, aki ha zuhantam, legvégül elkapott.


~Higgy a szívedben és saját jóságodban, mert ha így teszel, mások is ezekben fognak hinni. Higgy a csodában, mert teli van vele az élet. De ami a legfontosabb, hogy higgy önmagadban, mert odabenn a lelkedben rejtőzik a csoda, a remény, a szeretet és a holnap álmai..


~Én is érzem minden nap, a mi szerelmünk relatív. Amikor csak hozzám bújsz, duplán kettőt ver a szív.


~Végre kitisztult minden, és rájöttem, te vagy az a személy, akit a szívem olyan régóta keresett.


~Ha egyszer elmeséled a történetemet, kezd úgy, mint a tündérmeséket szokták...Volt egyszer..

~ A Földön éltem, s felhőkbe vágytam, most a felhőn vagyok, de lelóg a lábam.