~Nincsenek véletlenek... csak sokszor utólag értjük meg igazán a miérteket...

~Igen, tonnányi dolog lesz, ami hiányozni fog az együtt töltött időből,
de lesz egy dolog, ami nem. Az összes kétség.
Az összes éjszaka, amikor ébren feküdtem,
és azon agyaltam, hogy vajon még mindig én vagyok-e az, amit akarsz.

~Így működik az élet. Örökké úgy teszel, mintha nem érdekelne, hogy egyedül vagy, aztán jön valaki és
kitölti a kis űrt, amit te sokáig elhanyagoltál. A dolgok nagyszerűek. Azt gondolod 'ejha, most az
egyszer végre boldog vagyok', és amint megszokod, hogy ott vannak neked, ott hagynak. Újra egyedül vagy.
Még jobban, mint azelőtt, és azt mondod magadnak, hogy nem fogsz többet találkozni valakivel,
aki betölti a helyüket. De fogsz, és találkozol is. És ez megismétli önmagát.
Újra.
És újra.
És újra.

~Az életnek, a jó életnek, a príma életnek az az alapelve: "Miért ne?

~Nem szükséges egyetértenünk mindenben, de módot kell találnunk arra, hogy úgy kezeljük a
különbségeinket, hogy azok ne álljanak közénk.

~- Rettegek.
- Miért?
- Tizennyolc éven keresztül egy ablakon át néztem a világot, arról ábrándozva, milyen lehet, amikor a fények kigyúlnak az égen. Mi van, ha mégsem olyan lesz, mint amilyennek megálmodtam?
- Olyan lesz.
- És ha olyan lesz? Utána mihez kezdjek?
- Szerintem ez benne a legjobb. Keress egy új álmot.


~A férfiak a kihívást keresik, azt a nőt fogják szeretni, aki nem ugrik első szavukra, akit nehéz
megszerezni és megtartani, aki tud nemet mondani, és aki köszöni szépen, jól elvan a pasi nélkül is,
ha éppen úgy hozza a helyzet. És amint a férfi kezdi magától értetődőnek venni a nőt - nos, onnantól
kezdve kezd vesztésre állni a nő szénája..

~Milyennek kellett hozzád lennem, hogy így megtanultál hazudni..

~Nem érdekel  hogy vár, én is vártam valakire, aki a mai napig nincs ott.

~A nők sok tekintetben hajthatatlanok. Ha egyszer elkönyvelik az embert a "seggfej" alá, akkor se
változtathatsz rajta, ha a fejed tetejére állsz. Megmented a világot, akkor is úgy néznek rád, mint a
seggfejre, aki megmentette a világot.

~A nők megérzik, ha egy férfi a szemükbe néz és másvalakit lát.

~Furcsa dolog, hogy valaki úgy is megtud bántani, ha csak hiányzik.

~ Nem bántja szíved, mit nem látsz a szemeddel.

~.. és reménykedem, hogy egy nap begyógyulnak majd a sebek, a legmélyebbek is - de el ne
tűnjenek. Sok sebet hordozok, de ez annak a következménye, hogy olyan pillanatokat éltem át,
melyek soha nem történtek volna meg, ha -akkor és ott- nem merészkedek túl a határaimon.
Minden egyes sebet szeretek a szívemen, hiszen mind én vagyok, én és a múltam, így ott kell lenniük!
Fájdalmas, de egyben szépséges emlékeket hordozó hegek.. nélkülük üres lennék.

~Csak egy bajom van, az,hogy mindig mikor a szemembe mondtad: szeretlek, azt gondoltad: hülye
liba,csak etetlek.

~Csak azért, mert a múltad néha megveregeti a vállad, még nem kell hátrafordulnod.

~Sosem fogok rájönni, hogy melyik volt rosszabb: A tény, hogy
téged nem érdekel; vagy a tény, hogy engem viszont igen.

~Nem szeretem magamat. Csak ezért vagyok képes megérteni azt, hogy te sem szeretsz.

~Igen, részeg vagyok. Te pedig gyönyörű. És holnap reggel én már józan leszek,
de te még mindig gyönyörű.

~Szeretnék találkozni azzal az emberrel, aki lettem volna, ha nem találkozom veled.

~Ne aggódj, amikor vitatkozok veled, aggódj, amikor abbahagyom, mivel az azt jelenti, hogy már nincs
semmi, amiért harcolhatnánk.

~Úgy leosztanálak néha, de a békesség kedvéért maradok egy halk 'b*zdmeg'-nél..


~remélem 2012-be divatba jön a hűség és az őszinteség !


~-Látsz?
-Igen látlak..
-Akkor nézd végig ahogy kisétálok az életedből.

~a kurva se uborkapakolástól szépül..


~a szívemet küldöm, azt leszophattok.!


~szarok rá ki szeret.


~életnek becézett olcsó kis illúzió..


~tömeggyilkos szaladgál szabadon az utcán,
három szatír gyakorol az utcasarki kurván..


~ha nem megy, akkor hagyom.


~Rögtön tudtam már az elején, hogy nem lesz könnyű az, hogy Te meg Én ...


~Te is csak jöttél majd mentél..


~Elgondolkoztat minden nap a kérdés : Vajon részedről is őszinte az érzés ?!


~Minden pasi seggfej, tisztelet van,kivétel nincs..!


~Hiányzol ! - Mondanám , ha látnám , hogy én is neked..


~inkább leszarok mindent, nincs bennem harag.


~csak nevetek mindenen..és mindenre köpök..


~csak eszközként tekintesz rám, mert mindig hagyom..


~tudtam jól, hogy más a cél..már az első kérdésnél..


~hisz úgyis más kiben megláttad magad..


~olyan egyszerűen szép..csak tudnám hol tartunk..


~csak el ne rontsam megint..


~Azt mondták ne feleseljek - Azóta csak decivel iszom


~Nem az számít mi történik veled, hanem az, hogy hogyan éled meg!


~..és végül rájössz, hogy mindennek vége. Ennyi volt. Már nincs visszaút. Érzed. És megpróbálsz visszaemlékezni, mikor kezdődött az egész. És rájössz, hogy hamarabb kezdődött, mint hitted. Sokkal hamarabb. És ez a pillanat amikor megérted, hogy a dolgok csak egyszer történnek meg és akármennyire akarod sosem fogsz újra úgy érzeni. Soha többet nem fogod azt érezni, hogy a felhők fölött 3 méterrel vagy.


~Emlékszel, még mikor alig ismertük egymást és találkozni akartál, annak ellenére, hogy hosszú és rossz napunk volt? Akkor és ott tudtam, hogy szeretni foglak. Én ott már tudtam, hogy szerelmes leszek beléd, amint felvidítottál a jelenléteddel.


~Ha nem fognám fel tréfásan az életet, most sírnék.


~Van egy lány, tele hatalmas álmokkal. Kételyekkel, félelmekkel, aggodalommal,
bizonytalansággal, érzelmekkel, hangulatokkal, hamis mosolyokkal, igaz mosolyokkal, könnyekkel, határozott véleményekkel, furcsa szavakkal, iróniával, gondokkal, szeretettel, küzdelemmel, kitartással. Élettel...


~Tudod, nem volt olyan pillanat, Amikor kevésbé kellettél volna, kevésbé akartalak volna, vagy kevésbé szerettelek volna. Csupán olyan volt, hogy kevésbé mutattam ki.

~ments meg a semmitől, amivé váltam..~


~helyet adtam, hogy lélegezni tudj..
távolságot tartottam hogy szabad lehess..
és reméletem hogy megtalálod a hiányzó darabot..hogy visszaadd nekem.~


~elfutottál a szívemmel..
elfutottál a reményemmel..
elfutottál a szerelmemmel..~


~hideg van kint..de ami köztünk van az még rosszabb..~


~miattad a legnehezebb megpróbálnom, hogy elfelejtsek mindent..~


~téged szeretni öngyilkosság
nem tudom hogy mennem kéne vagy maradnom.~


~téged nem könnyű szeretni..
miért annyira bonyolult minden?
miért teszed nehezebbé hogy szeresselek téged?!~


~miért van az, amikor meg akarlak érinteni az ujaimmal,
csak még jobban érzem a távolságot köztünk?~


~amikor azt éreztem hogy feladom,
megfordultál, és utoljára megérintettél,
mindent jobbá tett..
és ezután könnyes lett a szemem..
annyira összezavarodtam, mikor megkérdeztem szeretsz-e engem..?~


~Rá írom egy téglára, hogy hiányzol, aztán arcon baszlak vele, hogy érezd mennyire fáj..~


~talán ostoba voltam hogy kiadtam az utad,
talán rosszul tettem hogy felvettem a harcot..
tudom hogy voltak ügyeim..
de te is elég elcseszett vagy..
mindegy..rájöttem, semmi vagyok nélküled.~




~Az élet minden napján emelkedik azoknak a száma, akik kinyalhatják a seggemet!
mától kezdve Te is ezek közé tartozol!

~Akarsz engem? Már sokan akartak. Voltak akik háromszor is megkaptak, de még senki nem panaszkodott. A szívinfarktusod. 

~‎ légy rossz, mert a jókkal mindig kibasznak.. ! 


~mindig ugyanúgy kezdődik.. Azt hiszed, hogy ő más mint a többi..


~családi állapotom: szingliként is van elèg bajom, nem kell fokozni.


~minden pasi köcsög, tisztelet van de kivétel nincs..


~A szerelem kábítószer, de legalább legális..


~‎Igen, megnevetettsz, és édes dolgokat súgsz a fülembe. de még is hány másik lánnyal csinálod 
ugyanezt?!


~Van szőke herceg fehér lovon..de HAHÓ..én a barnákra bukom.

~Ültem a földön... csak ültem. Nem tudom hány percig vagy óráig... csak ültem. Arra gondoltam milyen volt az illatod, hogyan fogtad meg a derekam mikor puszit adtál, hogy böktél meg amikor viccelődtünk... csak magunkat láttam. Együtt... lehetőségem lett volna odabújni hozzád, megcsókolni, kérni, hogy szeress. Könyörögni! Akartalak, ott, akkor, mindig és most! Akarom újra, hogy láthassalak, halljam a hangod, érezzem az illatod és azt, hogy ne féljek ezt kimondani. Akarom! Mert kellesz. Mert szeretlek... szeretlek!

~A mesék annyira kimentek volna a divatból, hogy a hercegnőknek már mindent maguknak kell csinálniuk? Nevezz régimódinak, de néha a tündérmese végződéséhez az kell, hogy a herceg megemelje a seggét, és felnyergelje a paripáját.

~Amit érted teszek, azt nem tenném senki másért. Mindent feladok a biztos csalódásért. Amit érted megélek, abba már belehaltam volna. Ezerszer feladnám, ha nem rólad szólna.

~Minden percben újra élem a múltam árnyékát, minden egyes álom és könny emlékezted Rád, miért vártam, ha nincs válasz, és nincsen visszaút? És minden emlék feltűnik, ha a múlt eszembe jut..

~Nem hittem volna, hogy mi ketten összekeveredünk.. Nem gondoltam volna, hogy fontos leszel nekem, és most nem tudom hova tenni az érzést , hogy minden percben rád gondolok. Fura érzés, de tetszik.

~Abban a pillanatban, ahogy bedübörögtél az életembe, elvesztem. Félek elmondani neked, mire vágyom, mert tartok tőle, hogy... jaj, nem is tudom, hogy talán belevágsz a tűzbe. Vagy ami valószínűbb, hogy visszautasítasz. Vagy ami a legrosszabb, hogy semmibe veszel. (...) Szeretlek (...). Sokkal kedvesebb vagy a szívemnek, mint ahogy bárkiről is el tudtam volna képzelni.

~Tudom, hogy nem vagyok szép, de minden nap remélem, hogy annak látsz.

~Ne is remélj, soha nem leszek más!Ez egy örök nagy utazás.Ahogy jövök, úgy megyek tovább.

~Egy kutyának nem kell se luxusautó, se hatalmas ház, se drága ruhák. Beéri egy útszélen talált bottal. Lehetsz gazdag vagy szegény, buta vagy okos, agyafúrt vagy tökkelütött, a kutyádnak mindegy. Ő csak szeretetet kér és ad. Hány emberről mondhatod ezt el? Hány ember szeret feltétlen és olthatatlan szeretettel? Hány ember mellett érzed, hogy ami te vagy, az különleges?

~Minden dolognak a vége, valami újnak a kezdete, és néha azért zuhanunk a szakadékba, hogy megtanuljunk kimászni belőle.

~Minden ember harcol, minden ember fél, minden ember félig másé mire hazaér.

~ A mennyország nem egy hely, ahová a halálod után kerülsz.. az egy pillanat az életben, mikor úgy érzed, hogy tényleg élsz..

~Ha az vagy amit eszel, ne csodálkozz, ha sültkrumplik és hamburgerek szaladgálnak az utcán.

~Kezem az ég felé, középső ujjam felmutatva,

Vigyorgok a semmire, közben felnézek a napra.

~De beborult az ég, a madarak elszálltak a faszba

Elhervadtak a virágok, fekete lett a szivárvány, 

Leszálltam a fehér lóról most pofán váglak királylány.

~Könnyű kimondani, hogy vége, ellökni a másik kezét,

Eddig utánad futottam most meg előled menekülhetek.

~Nem hittem volna, hogy egyszer majd.. de akkor mégis..

~Mikor az álom valósnak látszott, nem számított semmi,

Olyankor úgy éreztem bármit megtudnék tenni!

Az életem kifestőkönyve lassan megtelt színekkel,

Úgy éreztem szétdurranok, nem bírtam a szívemmel.

~Vesd magad az életbe, talán megtalálod, mit kerestél,

De gondolj rám mikor a nagy sietségben elestél.

~Mikor jössz vissza hozzám?

Egy nap?

Egy hónap? Egy év?

Visszajössz egyáltalán?

Szívemben remény van...fejemben káosz..

.Az eszem tudja, hogy felesleges várnom rád..elhagytál..kihasználtál...

De a szívem még mindig reménytelenül szeret..még jobban mint azelőtt, hogy kisétáltál az ajtón..

~Van, aki lenéz, van, aki utál,

De nem is akarok megfelelni már

Az én világomba csak az fér bele,

Ki mellettem áll, el nem enged.

Aki elfordul, menjen, Nekem nem kell!

Úgyis kerek a világ, Ha nem mindenki kedvel!

~A jó barát olyan valaki, akivel együtt semmi különöset nem tesz az

ember, aztán rájön, hogy a - semmi különös -  nagyon is különös. A jó barát mindent elmesél magáról neked. A jó barát olyan valaki, aki tényleg örül, ha győztél, és megdolgoztál a sikerért. Olyan valaki, aki előtt nem kell védekezned, és nem kell jó benyomást tenned rá. A jó barát ennek a sok csodálatos valakinek a megkapó egyvelege, akivel közös emlékeid lesznek majd, akinek adsz, és akitől kapsz - ő a - most és mindörökké jó barát. :')

~Az idő rohan. Az idő senkire nem vár. Az idő begyógyítja a sebeket. De mindannyian arra vágyunk, hogy több időt kapjunk. Időt, hogy talpra álljunk. Időt, hogy felnőjünk. Időt, hogy felejtsünk. Időt.

~Szeretném megköszönni azoknak,akik mindig bántottak, mert megtanítottak, arra hogy az idiótáknak elég az arcukba mosolyogni. Köszönöm azoknak, akikben  csalódtam és hagytak a földre esni, mert másképp soha nem tudtam volna felállni. Köszönöm azoknak, akik mindig azt mondták "hiszen nézz magadra" mert másképp nem jöttem volna rá, hogy milyen egyedi vagyok. Köszönöm azoknak, akik azt mondták "gyűlöllek téged" és végre rájöttem,  hogy mindeddig csak útban álltak!

~A szeretet akkor is kitart, ha a harcot elvesztetted!

Egy rejtvényt adott az élet, és most is azt fejtem

Amíg a jövőbe nézek a múltam, elfelejtem...

Ha nincsen akarat az érzelem is kevés,

Ha nincs kitartás, semmit nem ér az egész!

És elveszik a vágyad is, mindegy, hogy Te mit remélsz,

Én maradok, aki voltam, mindig igazat szóltam,

De csak sötétet látok most, vajon a fény hol van?

Az élet túl rövid ahhoz, hogy többet szeressek,

Hogy állandóan egy másikat keressek...

Hogy számomra más is többet jelentsen,

És a szívem minden érzést elfelejtsen.

Hogy reggelente más szemébe nézzek,

Aki iránt lehet, hogy semmit nem érzek...

Aki ugyan úgy másra vágyik legbelül,

Én is csak egy leszek számára a sok közül.

Lassan hajnalodik, és a távolban várnak,

Felemésztenek belülről az árnyak.

Hiszen mást mond a szív, és mást mond az ész...

Te Rám találsz úgyis, bármerre mész.

De bár az egész talán nem vezet semerre,

Én Feléd indultam el, de vajon Te merre?

Vajon összeér e valahol majd az út,

És a szíved a szívemhez visszajut...?

~Tudom buta vagyok. Keresek. Kutatok. S mégsem találok. Valaki jöhetne, akiért érdemes lesz küzdeni. Ő, aki végre megmutatja, hogy nem csak a csalódás és a fájdalom létezik. Aki megtanít szeretni, és viszont szeret. Aki tisztel és becsül. Aki kihozza belőlem a legjobbat. Aki előtt teljesen megnyílhatok. Akivel bármiről  beszélhetek. Aki meghallgat. Aki átölel és magához szorít. Aki letörli könnyeimet. Aki értékesnek talál.  Aki biztonságot ad, és aki ráébreszt, hogy az eddigi életem csak egy szemfényvesztés volt. Akiért érdemes lesz küzdeni.

~...csak azt tudnám, ha fontos vagyok neked, miért nem foghatom még most sem a kezed...

~Hova lett a boldogság? Hova a sok álom? És ami nincsen már, miért kell, hogy fájjon?

~Hidd el, ha ő egy esélyre se méltat téged, akkor ő duplán könyörög majd érted..

~Azt mondod hogy szánalmas vagyok, mert szeretlek, és nem akarlak elveszíteni? Tudod mit? legyek inkább a szemedben szánalmas, mintsem olyan mint te, aki nem tudja hogy mit érez, és azt sem hogy mit akar, inkább elfut az élet elől. Hát szerintem meg ez a szánalom.

~..mert elég egy szó.. és mindent mi volt.. feledni volna jó..

~nem bízol többé semmiben, senki sem az akinek mondja magát..

~Akarlak. Akarlak egy kicsit. Nem sokat belőled, de nem is keveset. Adok helyette majd magamból sokat. Amit tudok, amim van.~

~ő az aki beszél bennem érthetetlen angyal nyelven..~

~Visz az út rohanok

szívem úgy zakatol..~

~Te nem látsz s én

nem látlak téged

érzem, hogy a végzet, mint fal köztünk áll..~

~Nem nehéz valakit találni, aki azt mondja neked , szeret. Viszont nehéz megtalálni azt, aki tényleg komolyan is gondolja..~

~Ne mondj semmit. Elég, ha rám mosolyogsz. Elég, ha rám nézel. Úgy igazán. És ennyi pont elég. A szívemben maradsz és pont.

~Senki sem tudja az igazi nevem, senki sem érezheti, ha szeretem.

~Isten hozott a féltékenység világában. Belépéskor kapsz egy kis hasogató fejfájást, szinte leküzdhetetlen vágyat, hogy valakit meggyilkolj és egy kisebbrendűségi komplexust.

~Túlságosan mélyen vesztem el Benned ahhoz, hogy most bármit is tudjak tenni ellened...

~Miért van az, hogy egyes embereket lehetetlen elfelejteni? Egy dal, egy hely, egy mozdulat - bármi felidézi benned, és onnantól kezdve nem tudsz parancsolni a gondolataidnak. Hiába szenvedsz tőle, a hiány feleslegesen uralkodik el rajtad, mert soha nem lesz semmi már a régi. Az emberek változnak, te pedig nem tehetsz ellene semmit, csak nézed csendesen, ahogy az, aki valamikor az egész világot jelentette neked, szép lassan kisétál az életedből.

~ - Nincs meg köztetek a vonzalom. Hidd el, hogy csak kihasznál. Te viszont egy erős csaj vagy, sok mindent megéltél már. Ne engedd, hogy becsapjon téged! (...) Keress egy olyan embert, aki őszinte hozzád!...- Nem keresek mást helyette, mert én őt szeretem.(...) Megvan rá az oka, hogy ne akarjon engem, méghozzá nagyon is jó oka. A helyében én sem akarnám magamat. Az is igaz, hogy erős vagyok, tudok küzdeni, például a mai napig harcolok az életemért, de győzni fogok... megszerzem őt, ha nagyon akarom, biztosan megszerzem.

~A szerelem, mint  egy rossz elem, kimerült, és kiderül, hogy lyukat mar a szívemen.

~A szívem jobban mutat benned, mint bárkiben.

~Egy illatról bevillan egy hangulat,az agyamban újra él a pillanat,másodpercek alatt ugrom az éveket,mikor minden mozgott és lélegzett.

~Nincs időm utálni azokat, akik utálnak, mert sok időmet veszi el az, hogy azokat szeressem, akik szeretnek.

~Mert vadmacska lehetnék és vadászhatnék fiúkra... de maradok a kiscica módnál és dorombolok a karjaidban. ~Felkavar a csend Idegesít a zaj, Semmi nem jó így,  Semmisem vigasztal. Van annyi kérdés ,mi felkavar.. ~Hittem bennünk,  De te más lettél, Itt vagy néha, Most meg elmennél.. ~Mindig elfog a világ legjobb érzése, amikor köszönsz nekem vagy rám mosolyogsz, mert lehet, hogy csak egy másodpercre is, de akkor és ott épp rám gondolsz.. ~Gyakran elég csak lenni valakivel. Nem kell, hogy megérintsen. Még beszélni sem kell. Csak érezni, hogy nem vagy egyedül.

~Mióta megszülettem, élek. Ez egy nagyon szép hobbi, bár egyre nehezebb.

~Körkörös repülés, Vagy körkörös zuhanás? Kell, hogy érts, kell, hogy láss. Jeleket látsz, ahol nincsenek jelek, Ha zuhanni kezdesz, Én megfogom a kezed. Szakadék fölött mozdulatlan lebegő,

Kitárt szárnyú angyali szerető, Jó lesz, ha figyelsz, jó lesz, ha érted, Én itt vagyok veled, és szeretlek téged...

~Ha gyűlölsz valakit, gondold meg, van-e értelme; ha viszont szeretsz valakit, ne gondolkodj azon, hogy van-e értelme.

~A kilátástalanság vezet erre az útra.Amikor bármerre

fordulsz nem látsz kiutat, sehol semmi remény..

~Összetört szív oson az éjben,

Csalódottan bandukol egy sziklaszélen,

Egy óvatlan pillanatban megcsúszik a lába,

És elnyeli őt a sötétség szája.

~Azoknak, akiket szeretünk, csaknem mindig nagyobb a hatalmuk rajtunk, mint nekünk önmagukon.

~A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. Ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen.

~Mérlegeltem, mi volt, s mi lesz és úgy láttam, mindegy mi vár: egyensúlyban tartja üres életem egy üres halál...

~...ha hatalmamban lett volna, hogy ne szülessek meg, bizonyára nem vállaltam volna az életet ilyen nevetséges feltételekkel. De még hatalmamban áll meghalni..

~Sebzett szív csak sebezhet.

~Nehéz elhinni, hogy aki valaha mosolyt csalt az arcomra, most könnyeket csal a szemembe.

Látod én könny nélkül nézek rád,búcsúzz hát, hisz elmúlt egy érzés, kihűlt a vágy...

~ Azért hívják ezt szerelembe esésnek, mert nem kell kényszerítened magad az esésre, csak megtörténik.

~A hazugság nagyon fáradságos dolog, az embernek meg kell erőltetnie a memóriáját, ha nem akar lebukni.

~A Mikulás azért olyan vidám, mert tudja, hol laknak a rossz kislányok.

~fiú.:szia cica.lehet köztünk valami?

 lány.:igen...egy nagy szakadék,amibe belelöklek.:DDD

~Milyen jogon vettek rám követ, és köptök szemembe?

Azt mondjátok: ”ne menj el”, és mégsem álltok ki mellettem...

~Ha létezne időgép mindenki vissza járna

Hogy ne kövesse el a hibát amiért már hiába.

~Ha százfelé tép az élet, legalább százszor mondom majd el:

Az én szívem nem törik, nem eladó és nem is olcsón vett hely,

Visszavár mindig, nem feled! Bár várhat százezer éven át,

Nincs az az idő, nincsen az a tér, ami közénk odafér.

~Ha nem tudsz úszni ne mássz fára, mert elüt a villamos!

~kellek?-szerezz meg.

megszereztél?-tarts meg.

megtartottál?-ne engedj el.

elengedtél?-elbasztad.

~Ígérem nem zavarok többé, s most már végleg elmegyek.Egy lány félre áll az utadból, nem lesz többé játékszered!Köszönöm a könnyes éjszakákat, köszönöm hogy szerethettelek!

Egy világot törtél össze bennem, ne hidd, hogy könnyen elfelejtettelek..

~Sose vezess gyorsabban mint ahogy az őrangyalod repülni tud.


~Tűnj el az életemből,
Kiszakítottál egy darabot a szívemből,
Nem érdekel engem ez a sok hazugság,
Tartsd meg inkább azoknak kik a talpadat nyalják.


~Ne várd el,hogy majd én kereslek,
Az én számból többé nem hallod,hogy szeretlek,
Én nem leszek olyan, kit palira vesznek,
Hiába szeretlek, inkább elengedlek.


~hogy vagy? - elavult.
kössz jól. - betanult.


~Nem kell úgy tenned, mintha gondolnál rám..


~Vársz,ameddig élsz,pedig elindulhatnál végre
Ha önmagadtól félsz,mi a fasznak állnál félre?


~Felettem keselyűk köröznek,
de én akkor sem török meg
itt a lelkem, meg az agyam
ha tudod vedd el és dögölj meg!


~Kérem vissza szívemet te seggfej! És már nem érdekel, milyen édesen nézel...


~Mikor kértelek, hogy gyűlölj, te szerettél, s mikor kértelek, hogy szeress, te már csak nevettél...


~Elkezdetek beszélgetni, és minden remek: szereted és tetszel neki. Sokat vagytok együtt, az érzés egyre mélyebb, s egy napon, anélkül, hogy észrevennétek, rájössz, hogy szereted. Az idő megáll, és azt hiszed, hogy az egész világ csakis a tiétek, egyedül a tiétek. Egészen addig, míg egyikőtök lelép, és kitépi a másik szívét, amíg még dobog, és otthagyja a leggyalázatosabb állapotban szegényt…


~Néha úgy érzem a saját szívem határait feszegetem... megbocsájtok, elfelejtek, szeretek, tűrök, s várom hogy mikor pattan el megint a húr...


~Most látom csak, milyen is vagy igazából, és nem bánom, hogy véget ért.


~Fuss csak az élet elől.. egyszer úgy is megállsz mert elfogy a levegő.


~Az eszem azt súgja.. mit súgja?! őrjöngve követeli!: - Menekülj, mert pórul jársz megint! De a szívem.. a szívem, az hajthatatlan.


~Kitörlöm az üzeneteid, kitörlöm a mosolyod, kitörlöm az illatod. Száműzlek az emlékeimből, és a gondolataimból. Nem más, csak egy feledésbe merült hiba maradsz a szívem legmélyén.


~Megdöbbentő, milyen hamar elmúlik a bizalmasság egy kapcsolatból, milyen hamar lesz két emberből újra idegen.


~Kicsit fáj még, hogy átvert, amúgy tényleg nem komoly. Vadul nyüzsgő hangyaboly lakik bennem pár napig és elfelejtem aztán, szép lazán.


~Ha valakit nagyon szeretünk, mindennél jobban hinni akarunk neki, még akkor is, ha már ezerszer hazudott azelőtt.


~Nekem te ne papolj, tudom milyen kemény az élet, darabokra tört szívből többet én már nem kérek! Hevertem úgy a padlón, mint kisgyermek eldobott játéka, tudod, egyetlen egy dolog van, ami kitart mindenki mellett: a saját árnyéka.


~Felednem kell a múltam, ha nem akarok úgy élni, mint egy gyűrött felmosórongy. De mindig újra és újra meghallgatom azokat a zenéket, amelyeket akkor szerettem, újra megnézem a régi képeket, ösztönösen előidézem az emlékeket - és egész nap, minden percben azon elmélkedem, hogy vajon az, ami engem ennyire megvisel, őt is megviseli?


~És királyfinak képzeled azt, aki igazából csak egy szimpla béka...


~Nem születtem elég középső ujjal, hogy meg tudjam mutatni, mennyire utállak.


~pótvizsga-a nap mikor a fiatalok egy része mélyen hívő lesz.


~Attól, hogy nem beszélsz rólam,
még nem vagyok halott.
Élek és félek, és egyedül vagyok.
Látom, hogy kék az ég, és érzem a szelet,
de már semmi sem jó, mint régen Veled.
Attól, hogy sírok, még nem vagyok gyenge.
Élvezed hogy kínzol és ebbe halok bele.
Szorít az idő, bár tudom már elkéstem.
Egy hónap van még, s meghal bennem minden.
Meghal bennem minden, és bárcsak én is meghalnék.
Felvágott erekkel az ágyadon feküdnék.
Te benyitnál csendesen, és észrevennél engem,
így megtudnád talán, hogy mi voltál nekem.


~Már csak a Túró Rudiban bízom....Ez van.


~Akármit is cselekszel az életedben, lényegtelenné válik, de nagyon fontos, hogy megtedd, mert senki más nem fogja. Mint mikor valaki belecsöppen az életedbe, és az egyik feled azt mondja: "közel sem vagy a tökéletes állapothoz", de a másik viszont: "tedd örökre magadévá őt.


~Egy szép napon az én hajóm is befut - amilyen 
szerencsém van, épp a reptéren leszek...