~Sose vezess gyorsabban mint ahogy az őrangyalod repülni tud.


~Tűnj el az életemből,
Kiszakítottál egy darabot a szívemből,
Nem érdekel engem ez a sok hazugság,
Tartsd meg inkább azoknak kik a talpadat nyalják.


~Ne várd el,hogy majd én kereslek,
Az én számból többé nem hallod,hogy szeretlek,
Én nem leszek olyan, kit palira vesznek,
Hiába szeretlek, inkább elengedlek.


~hogy vagy? - elavult.
kössz jól. - betanult.


~Nem kell úgy tenned, mintha gondolnál rám..


~Vársz,ameddig élsz,pedig elindulhatnál végre
Ha önmagadtól félsz,mi a fasznak állnál félre?


~Felettem keselyűk köröznek,
de én akkor sem török meg
itt a lelkem, meg az agyam
ha tudod vedd el és dögölj meg!


~Kérem vissza szívemet te seggfej! És már nem érdekel, milyen édesen nézel...


~Mikor kértelek, hogy gyűlölj, te szerettél, s mikor kértelek, hogy szeress, te már csak nevettél...


~Elkezdetek beszélgetni, és minden remek: szereted és tetszel neki. Sokat vagytok együtt, az érzés egyre mélyebb, s egy napon, anélkül, hogy észrevennétek, rájössz, hogy szereted. Az idő megáll, és azt hiszed, hogy az egész világ csakis a tiétek, egyedül a tiétek. Egészen addig, míg egyikőtök lelép, és kitépi a másik szívét, amíg még dobog, és otthagyja a leggyalázatosabb állapotban szegényt…


~Néha úgy érzem a saját szívem határait feszegetem... megbocsájtok, elfelejtek, szeretek, tűrök, s várom hogy mikor pattan el megint a húr...


~Most látom csak, milyen is vagy igazából, és nem bánom, hogy véget ért.


~Fuss csak az élet elől.. egyszer úgy is megállsz mert elfogy a levegő.


~Az eszem azt súgja.. mit súgja?! őrjöngve követeli!: - Menekülj, mert pórul jársz megint! De a szívem.. a szívem, az hajthatatlan.


~Kitörlöm az üzeneteid, kitörlöm a mosolyod, kitörlöm az illatod. Száműzlek az emlékeimből, és a gondolataimból. Nem más, csak egy feledésbe merült hiba maradsz a szívem legmélyén.


~Megdöbbentő, milyen hamar elmúlik a bizalmasság egy kapcsolatból, milyen hamar lesz két emberből újra idegen.


~Kicsit fáj még, hogy átvert, amúgy tényleg nem komoly. Vadul nyüzsgő hangyaboly lakik bennem pár napig és elfelejtem aztán, szép lazán.


~Ha valakit nagyon szeretünk, mindennél jobban hinni akarunk neki, még akkor is, ha már ezerszer hazudott azelőtt.


~Nekem te ne papolj, tudom milyen kemény az élet, darabokra tört szívből többet én már nem kérek! Hevertem úgy a padlón, mint kisgyermek eldobott játéka, tudod, egyetlen egy dolog van, ami kitart mindenki mellett: a saját árnyéka.


~Felednem kell a múltam, ha nem akarok úgy élni, mint egy gyűrött felmosórongy. De mindig újra és újra meghallgatom azokat a zenéket, amelyeket akkor szerettem, újra megnézem a régi képeket, ösztönösen előidézem az emlékeket - és egész nap, minden percben azon elmélkedem, hogy vajon az, ami engem ennyire megvisel, őt is megviseli?


~És királyfinak képzeled azt, aki igazából csak egy szimpla béka...


~Nem születtem elég középső ujjal, hogy meg tudjam mutatni, mennyire utállak.


~pótvizsga-a nap mikor a fiatalok egy része mélyen hívő lesz.


~Attól, hogy nem beszélsz rólam,
még nem vagyok halott.
Élek és félek, és egyedül vagyok.
Látom, hogy kék az ég, és érzem a szelet,
de már semmi sem jó, mint régen Veled.
Attól, hogy sírok, még nem vagyok gyenge.
Élvezed hogy kínzol és ebbe halok bele.
Szorít az idő, bár tudom már elkéstem.
Egy hónap van még, s meghal bennem minden.
Meghal bennem minden, és bárcsak én is meghalnék.
Felvágott erekkel az ágyadon feküdnék.
Te benyitnál csendesen, és észrevennél engem,
így megtudnád talán, hogy mi voltál nekem.


~Már csak a Túró Rudiban bízom....Ez van.


~Akármit is cselekszel az életedben, lényegtelenné válik, de nagyon fontos, hogy megtedd, mert senki más nem fogja. Mint mikor valaki belecsöppen az életedbe, és az egyik feled azt mondja: "közel sem vagy a tökéletes állapothoz", de a másik viszont: "tedd örökre magadévá őt.


~Egy szép napon az én hajóm is befut - amilyen 
szerencsém van, épp a reptéren leszek...