~Ültem a földön... csak ültem. Nem tudom hány percig vagy óráig... csak ültem. Arra gondoltam milyen volt az illatod, hogyan fogtad meg a derekam mikor puszit adtál, hogy böktél meg amikor viccelődtünk... csak magunkat láttam. Együtt... lehetőségem lett volna odabújni hozzád, megcsókolni, kérni, hogy szeress. Könyörögni! Akartalak, ott, akkor, mindig és most! Akarom újra, hogy láthassalak, halljam a hangod, érezzem az illatod és azt, hogy ne féljek ezt kimondani. Akarom! Mert kellesz. Mert szeretlek... szeretlek!

~A mesék annyira kimentek volna a divatból, hogy a hercegnőknek már mindent maguknak kell csinálniuk? Nevezz régimódinak, de néha a tündérmese végződéséhez az kell, hogy a herceg megemelje a seggét, és felnyergelje a paripáját.

~Amit érted teszek, azt nem tenném senki másért. Mindent feladok a biztos csalódásért. Amit érted megélek, abba már belehaltam volna. Ezerszer feladnám, ha nem rólad szólna.

~Minden percben újra élem a múltam árnyékát, minden egyes álom és könny emlékezted Rád, miért vártam, ha nincs válasz, és nincsen visszaút? És minden emlék feltűnik, ha a múlt eszembe jut..

~Nem hittem volna, hogy mi ketten összekeveredünk.. Nem gondoltam volna, hogy fontos leszel nekem, és most nem tudom hova tenni az érzést , hogy minden percben rád gondolok. Fura érzés, de tetszik.

~Abban a pillanatban, ahogy bedübörögtél az életembe, elvesztem. Félek elmondani neked, mire vágyom, mert tartok tőle, hogy... jaj, nem is tudom, hogy talán belevágsz a tűzbe. Vagy ami valószínűbb, hogy visszautasítasz. Vagy ami a legrosszabb, hogy semmibe veszel. (...) Szeretlek (...). Sokkal kedvesebb vagy a szívemnek, mint ahogy bárkiről is el tudtam volna képzelni.

~Tudom, hogy nem vagyok szép, de minden nap remélem, hogy annak látsz.

~Ne is remélj, soha nem leszek más!Ez egy örök nagy utazás.Ahogy jövök, úgy megyek tovább.

~Egy kutyának nem kell se luxusautó, se hatalmas ház, se drága ruhák. Beéri egy útszélen talált bottal. Lehetsz gazdag vagy szegény, buta vagy okos, agyafúrt vagy tökkelütött, a kutyádnak mindegy. Ő csak szeretetet kér és ad. Hány emberről mondhatod ezt el? Hány ember szeret feltétlen és olthatatlan szeretettel? Hány ember mellett érzed, hogy ami te vagy, az különleges?

~Minden dolognak a vége, valami újnak a kezdete, és néha azért zuhanunk a szakadékba, hogy megtanuljunk kimászni belőle.

~Minden ember harcol, minden ember fél, minden ember félig másé mire hazaér.

~ A mennyország nem egy hely, ahová a halálod után kerülsz.. az egy pillanat az életben, mikor úgy érzed, hogy tényleg élsz..

~Ha az vagy amit eszel, ne csodálkozz, ha sültkrumplik és hamburgerek szaladgálnak az utcán.

~Kezem az ég felé, középső ujjam felmutatva,

Vigyorgok a semmire, közben felnézek a napra.

~De beborult az ég, a madarak elszálltak a faszba

Elhervadtak a virágok, fekete lett a szivárvány, 

Leszálltam a fehér lóról most pofán váglak királylány.

~Könnyű kimondani, hogy vége, ellökni a másik kezét,

Eddig utánad futottam most meg előled menekülhetek.

~Nem hittem volna, hogy egyszer majd.. de akkor mégis..

~Mikor az álom valósnak látszott, nem számított semmi,

Olyankor úgy éreztem bármit megtudnék tenni!

Az életem kifestőkönyve lassan megtelt színekkel,

Úgy éreztem szétdurranok, nem bírtam a szívemmel.

~Vesd magad az életbe, talán megtalálod, mit kerestél,

De gondolj rám mikor a nagy sietségben elestél.

~Mikor jössz vissza hozzám?

Egy nap?

Egy hónap? Egy év?

Visszajössz egyáltalán?

Szívemben remény van...fejemben káosz..

.Az eszem tudja, hogy felesleges várnom rád..elhagytál..kihasználtál...

De a szívem még mindig reménytelenül szeret..még jobban mint azelőtt, hogy kisétáltál az ajtón..

~Van, aki lenéz, van, aki utál,

De nem is akarok megfelelni már

Az én világomba csak az fér bele,

Ki mellettem áll, el nem enged.

Aki elfordul, menjen, Nekem nem kell!

Úgyis kerek a világ, Ha nem mindenki kedvel!

~A jó barát olyan valaki, akivel együtt semmi különöset nem tesz az

ember, aztán rájön, hogy a - semmi különös -  nagyon is különös. A jó barát mindent elmesél magáról neked. A jó barát olyan valaki, aki tényleg örül, ha győztél, és megdolgoztál a sikerért. Olyan valaki, aki előtt nem kell védekezned, és nem kell jó benyomást tenned rá. A jó barát ennek a sok csodálatos valakinek a megkapó egyvelege, akivel közös emlékeid lesznek majd, akinek adsz, és akitől kapsz - ő a - most és mindörökké jó barát. :')

~Az idő rohan. Az idő senkire nem vár. Az idő begyógyítja a sebeket. De mindannyian arra vágyunk, hogy több időt kapjunk. Időt, hogy talpra álljunk. Időt, hogy felnőjünk. Időt, hogy felejtsünk. Időt.

~Szeretném megköszönni azoknak,akik mindig bántottak, mert megtanítottak, arra hogy az idiótáknak elég az arcukba mosolyogni. Köszönöm azoknak, akikben  csalódtam és hagytak a földre esni, mert másképp soha nem tudtam volna felállni. Köszönöm azoknak, akik mindig azt mondták "hiszen nézz magadra" mert másképp nem jöttem volna rá, hogy milyen egyedi vagyok. Köszönöm azoknak, akik azt mondták "gyűlöllek téged" és végre rájöttem,  hogy mindeddig csak útban álltak!

~A szeretet akkor is kitart, ha a harcot elvesztetted!

Egy rejtvényt adott az élet, és most is azt fejtem

Amíg a jövőbe nézek a múltam, elfelejtem...

Ha nincsen akarat az érzelem is kevés,

Ha nincs kitartás, semmit nem ér az egész!

És elveszik a vágyad is, mindegy, hogy Te mit remélsz,

Én maradok, aki voltam, mindig igazat szóltam,

De csak sötétet látok most, vajon a fény hol van?

Az élet túl rövid ahhoz, hogy többet szeressek,

Hogy állandóan egy másikat keressek...

Hogy számomra más is többet jelentsen,

És a szívem minden érzést elfelejtsen.

Hogy reggelente más szemébe nézzek,

Aki iránt lehet, hogy semmit nem érzek...

Aki ugyan úgy másra vágyik legbelül,

Én is csak egy leszek számára a sok közül.

Lassan hajnalodik, és a távolban várnak,

Felemésztenek belülről az árnyak.

Hiszen mást mond a szív, és mást mond az ész...

Te Rám találsz úgyis, bármerre mész.

De bár az egész talán nem vezet semerre,

Én Feléd indultam el, de vajon Te merre?

Vajon összeér e valahol majd az út,

És a szíved a szívemhez visszajut...?

~Tudom buta vagyok. Keresek. Kutatok. S mégsem találok. Valaki jöhetne, akiért érdemes lesz küzdeni. Ő, aki végre megmutatja, hogy nem csak a csalódás és a fájdalom létezik. Aki megtanít szeretni, és viszont szeret. Aki tisztel és becsül. Aki kihozza belőlem a legjobbat. Aki előtt teljesen megnyílhatok. Akivel bármiről  beszélhetek. Aki meghallgat. Aki átölel és magához szorít. Aki letörli könnyeimet. Aki értékesnek talál.  Aki biztonságot ad, és aki ráébreszt, hogy az eddigi életem csak egy szemfényvesztés volt. Akiért érdemes lesz küzdeni.

~...csak azt tudnám, ha fontos vagyok neked, miért nem foghatom még most sem a kezed...

~Hova lett a boldogság? Hova a sok álom? És ami nincsen már, miért kell, hogy fájjon?

~Hidd el, ha ő egy esélyre se méltat téged, akkor ő duplán könyörög majd érted..

~Azt mondod hogy szánalmas vagyok, mert szeretlek, és nem akarlak elveszíteni? Tudod mit? legyek inkább a szemedben szánalmas, mintsem olyan mint te, aki nem tudja hogy mit érez, és azt sem hogy mit akar, inkább elfut az élet elől. Hát szerintem meg ez a szánalom.

~..mert elég egy szó.. és mindent mi volt.. feledni volna jó..

~nem bízol többé semmiben, senki sem az akinek mondja magát..