~Meglepődnék,
De ez még várhat,
Bár építettek már
Szarból várat.


~Köszönöm nem!
Azt hiszem nélküled is tudom hogy
Hol a helyem
Azt hiszem még jobban nyitva
tartom a szemem
Azt hiszem egyedül is rájövök
Hogy mi jó nekem
Azt hiszem elengedheted
Mind a két kezem.

~Siess! Gyerünk!

Szökjünk meg! Induljunk már!

~Rohanj! Ne félj!
Hátha majd nem látja senki!
Csak én
Hogy mennyire szép,
Hogy mennyire más,
Ez az arc, Ez a hang, Ez a szem,
Ez az orr, Ez a száj.
Csak felfal belül,
Reménytelen.
Mert ez egy elbaszott szerelem!
Micsoda elbaszott szerelem!

~Talán máskor,

Lélegeztetnélek szájba szájból,
Mint egy fuldokló az élet vízében,
Beleivott, s csalódott hitében,
Közel vagy hozzám mégis távol!

~Egy szó, egy pillanat, mosolyogsz,
Ez a szívemben marad! És ennyi!
Ölelhet sok nyálas, faszfej,
Egyik sem fog úgy szeretni,
Mint én!

~És nem fog fájni fejem.
De most még téged látlak
Utcákon és tereken..

~Soha ne kövesd el ugyanazt a butaságot kétszer, hiszen elég nagy a választék!

~Van egy pillanat, mindig van egy pillanat, amikor engedhetsz vagy ellenállhatsz.

~Minden azt súgja, hogy rossz döntést készülök hozni, de a rossz döntés is egy lépés.